Az utóbbi időben, valószínűleg egy elejtett nem tudatos kérdés hatására folyton az emberi hitrendszer témája kerül elém. Miben hisznek az emberek, maga a hitrendszer, amelyet egy-egy ember létrehoz, mennyire masszív, és a hittel lehet mindent megváltoztatni.
Ha ez végre kezd tudatosulni bennem, akkor azt hiszem minden kérdésemre meg fogom kapni a választ ezután.
Már kezdem felismerni ezt, és rájönni, hogy az emberek negatív hitrendszerét nem szabad megrendíteni, mert hogy nem is lehet. Legalábbis nem akarom. Ha akarnám, biztosan menne, de nem szeretek embereket megingatni bármiben is. Úgyhogy én ezzel nem foglalkozom. Csak figyelem, hogy milyen könnyen tudnak betonkeménnyé vélni egyes emberi hitek. Amit más, nagyobb emberek vagy szrvezetek mondanak, az sokkal nagyon volumenűnek is tűnik az emberek számára, és ezért inkább el is hiszik. És ez meghatározza az egész életüket.
Tegyük fel, gyerekként még valaki hiszi, hogy hatással van a saját életére. Aztán egyre nagyobb lesz, és egyre inkább úgy érzi, semmi hatása nincs arra, ami vele történik, csak kétféle rossz közül választhat. Mindenki munkát vállal, gyereket szül, szenvedi a lakása költségit, és közben irigykedve nézi a nála fiatalabb, sikeresebb, gazdagabb, szabadabb embereket. Nagyokat sóhajt, mert neki nem ez "jutott".
Az a legfurcsább, hogy az ilyen emberek feladják. Nem olyan életet élnek, amilyet szeretnének, de kompromisszumot kötöttek az élettel a félelmeik miatt, és inkább nem vállalnak köckázatot, mint hogy esetleg tenniük kelljen valamit. Van olyan kolléganőm, aki folyton arról mesél, hogy a férje nem segít neki, nincs otthon, nincs a gyerekekkel. De ha az ember szembesíti vele, hogy ugyanannyira ő is tehet róla, hiszen nem kéri meg a pasit, hoyg tegyen másképp, akkor mentegeti a férjét, hogy hát ő ilyen, és hogy a pasik ilyenek.
Van olyan kolléganőm, aki szidja a barátját, mert bunkó, és mert nem figyel rá, nem elég kedves, és sokat veszekednek, de amikor végre megkérte a kezét, a fellegekben érezte magát. Az a baj, hogy látom, 10 év múlva, ha még mindig együtt lesznek, a lány utálni fogja a fiút, és azt fogja érezni, hogy mellette keseredett bele az életbe. Mert a fiú nem fog megváltozni, és egyre inkább elkényelmesedik.
És így tovább. Furcsa figyelni, ahogy az emberek nem mernek semmit tenni, és a megkövesedés mit is hoz az életükben. Nagyjából keserűséget, és több semmit.
Mostanában én is félek, mert legalább 3 lépés van, amiket meg kéne tennem, hoyg jobban érezzem magam a bőrömben. A fejlődéshez kell, csak még nem érett meg teljesen, még jobban félek az ismeretlentől, mint hogy belevágjak. De ha eldöntöm magamban, hogy menni fog, és a hitrendszeremet soksok szellemi tréninggel úgy alakítom, hogy a hit minden, és abban kell hinnem, ami jó, akkor végre sikerülni fog az a néhány lépés, amit tudom, hogy meg kell lépnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése