Az Egy könnycsepp születése átértékelődött. Aki azt a blogot vezette, lezárt egy hosszú korszakot, és most szunnyadó álmából visszatért, mert grafomán énje nem hagyta nyugodni. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle.
2010. november 27., szombat
Az első hó idén télen!
Nagyon megörültem, bár éreztem, mint később a hideget is, hogy itt a tél.
Jaj nagyon jó, szeretem a havat, még akkor is ha senki más nem, és mindenki csak panaszkodik miatta. Én szeretem a fehérségét, a lucskosságát, azt, hogy tud csúszós lenni, hogy lehet vele játszani, ahogy esik, néha zuhog, és a macskák vadásszák a hulló hópelyheket. Alig várom, hogy essen még, és kitartson karácsonyig. Legyen fehér karácsonyunk!
Ma megcsináltam a családi mikulás csomagokat, és a benti kollégáimnak is már elkezdtem a kis mikulásokat gyártani. Tanulnom is kell, bár lassan, de az egyik kritikát már elkezdtem írni, holnap be is fejezem, és folytatom egy Haneke film elemzésével. Mostanság sűrű a programom, de szerintem be tudom majd osztani az időmet, hogy tanulni is tudjak: Januárban a szakdogával kell foglalkoznom, uh be kellett most a vizsgákat sűrítenem. Most egy kicsit szünetel az ezo könyv olvasás és a hobbi bollywoodi film nézés, és komolyan ráállok a tanulásra. Drukkoljatok!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
drukk O.O
Én is szeretem a havat, szeretem a fehér fákat, házakat, szeretek havat lapátolni az utcán (közben a kutyáim fel alá rohangálnak és hemperegnek a hóban)...
Havat lapátolni csak jó hólapáttal szeretek! :-D De a hósöprés igazán nekem való, amikor a betonjárdáról kell lesöpörni, hogy amikor a végére érek, kezdhetem elölről az egészet. :-D
A kutya élményt pedig hulló hópihékre ugráló cicákkal cserélem fel :-)
Megjegyzés küldése