Es őőőőőőőőőő....

Hát kellett nekem sétálni, meg törölközőre fekve a Ligetben domboldalon feküdni...
Amikor már nagyon dörgött, elindultam, és a trolin ültem már, amikor elkezdett szakadni az eső.
Ernő persze nem volt nálam(nem írtam el, az esernyőt Ernőnek szoktam hívni :-D), és mire leszállás után a Stadionok metróhoz értem, úgy a ruhám felületének fele elázott.
A másik fele akkor, amikor kiértem a metróból, átmentem a villamoshoz, ahol közölték, hogy nem jár az említett sárga jármű, mivel áram nincs. :-/ Vissza, megkeresni a pótlóbuszt, de nem találtam, végül elmentem fél útig egy másik busszal, és onnan gyalog. Végülis a bőrig ázás egy röhejes kifejezés arra, amikor az embert az eső áztatja. De tényleg. Otthon már csak az volt a vágyam, hoyg a sárleves cipőmből és az esős ruhámból kibújva végre szárazságot is érezzek.

Az emberi feléhez pedig hozzátartozik, hogy arra, aki csurom víz, furán néznek, bárhol is van. Csak tudnám miért, mikor szerintem egyenesen arányos, hogy "esernyőhiány+zuhogó eső=bőrigázás". Olyan szemeket meresztettek a metróban rám, hogy már szinte elszégyelltem magamat. :-)
Plusz ott van, hogy az emberek állatokká válnak, amikor egy kis eső kezd el esni. Az esernyős emberek nem figyelik, ki megy velük szembe, a magas pasik pedig képesek mindenkit fellökni, mert egy pár csepp eláztatja a szépen belőtt frizurájukat. Egy "mi autónk" tulaj, valamit egy Wolks tulaj olyan szépen belement az út szélén hömpölygő vízbe, hogy a levésbé vizes oldalam is eláztatta. Az emberek tulajdonképpen inkább állatok. :-(
Persze belőlem is kibújt az állat, és nem szégyelltem vadul káromkodni, amikor a sáros lötty betemetett, és a pirosnál álló sofőrnek be is mutattam. :-)

A nap végén még szétment a tus a kezemben. Hurrá, már azt hittem ennél nem lehet rosszabb.
Aztán tényleg nem lett :-) Letettem magam az ágyra, nem nyúltam semmihez, és eszembe jutott, h megnézzem a mobilom, mert Eszter barátnőmnek ma derült ki este, hogy a következő három évben Vásárhelyen fog-e élni és tanulni színművészetet. Hát persze, hogy persze. Megmondtam, hogy megérzem, nem lehetett másképp. Legalább olyan boldog vagyok, mint ő. :-) Persze rögtön az ovlt a válasza, hogy rohadt kevés ponttal vették fel. Ahh, nőőőők. :-)

Öröm a nap végén, olyan jó érzés, amikor másnak így sikerül a vágya. :-) És már van jelentkező a munkahelyére, egy másik osztálytársam, úgyhogy minden happy. :-)