Amikor rájövök hogy a figyelmem még csak percekig tud éber és gondolkodás nélküli lenni, és a tudatpsság másodpercekre lobban csak fel bennem, minidg elkeseredek.
Aztán mindig egy olyan ember segít egy találó mondattal, hogy örülök, mert ezek szerint mindig újra kérem a segítséget, és ilyen formában kapom meg.
El kéne hagynom a logikus gondolkodást, és csakis a figyelmemre koncentrálnom.
Az emberi kapcsolataimben nekem a legnagyobb problémát az jelenti, hogy nem ismerem fel a különböző ego álarcokat. Vagyis nem minden esetben. Sokszor belelovallom magam valódinak tűnő helyzetekbe és csak később, valaki segítsége révén veszem észre, hogy ez csak egy színjáték, és az emberük beleragat egy adott személyiségbe.
Nekem is vannak ilyen játékaim, néha én is beleragadok, de mennyivel viccesebb az, ha az ember tudja, hogy legalább 10 módon tud különböző helyzetekben viselkedik, legalább 10 féle arcát látják az emberek. Sokkal jobb esélyem van arra, hogy egyszer tudatosan észrevegyem, megelőzzem vagy használjam ezeket. Mert mindenki használja, de nem tudnak róla.
MOst már tényleg szeretném a figyelmemet finomabb szinter helyezni.
3 megjegyzés:
Annyira költői voltál hogy nem értettem pontosan a dolgot. Kifejtenéd szóban is? :)
Valamikor egy habos kávécsoda mellett, ha már fixen beáll a jó idő, és tényleg kiülhetünk teraszolni. :)
Ó, hát persze, beütemezzük ígérem, csak kissé fel kell ocsúdnom a beadandó és zh rengetegből :-)
Jelentkezek, amint elcsitul a fejem felől a vihar. :-)
én is el vagyok havazva, csak gondoltam kell a feltöltődés... :)
Megjegyzés küldése