Nagyon sokszor túlvállalom magam, hogy ne érezzem a várakozás unalmát. Várok valamire, és közben csinálok mást, hogy ne kelljen gondolkodnom.
Butaság, de így van. Aztán, mivel nem mérem fel az erőimet, túlvállalom magam. És utána sírok, hogy mennyi mindent kell csinálnom.
Viszont sajátos hangulatot teremtek a tennivalóim köré. Ahelyett, hogy örülnék, és élvezném, hoyg ennyi tennivalóm van, inkább kötelességnek érzem, és kényszerből csinálom őket. Viszont nem szeretek félbe hagyni sok mindent, ezért extra erőfeszítéssel, de mindent megpróbálok megoldani.
nagyon sok erőt vesz ez ki az emberből, úgyhogy megpróbálok váltani.
Arra gondoltam, hogy minden teljesítendő dologhoz örömmel állok hozzá. Ha meg van az öröm, és szívesen csinálom, és nem a teljesítésre, hanem magára a dologra koncentrálok, akkor nem vesz majd el tőlem energiát, hanem ad.
Kissé nehéz lesz átnevelnem magam, de sikerülni fog!
Addig meg sok gyümölcs, és vitamin ebben a nyálkás hideg időben. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése