Olyan nosztalgiát hordoz magában az eső és a hideg őszi idő. Nekem. Igazából minden fontos dolog, amit majd évek múlva is emlegetni fogok, és felvésődtek a történelemkönyvem lapjaira, azok számomra mind ehhez az időhöz köthetők.
Úgyhogy azon kívül, hogy majd megfagyok és letargiába estem a korai sötétedés miatt, fel is vagyok dobódva, mert ez az idő mindig valami kezdetét jelzi nekem.
Ja, és azt vettem észre, hogy...
ad1: tele van a környezetem kukacoskodó, okoskodó emberekkel
ad2: vagy én vagyok rájuk érzékenyebb, vagy én is az vagyok
ad3: ha sokan mondják ugyanezt rám, akkor én is, meg ők is olyanok vagyunk, csak nem valljuk be senm magunknak, sem egymásnak
konklúzió: az ember maga teremti a környezetét, és amit másban meglát, vagy másról véleményez, az meg van önmagában is
2 megjegyzés:
gitározás hogy megy egyébként?:)
ha nem lenne ennyi dolgom, és nem hanyagolnám ennyire, akkor jól menne szerintem. :-)
de nem adom fel!!!!!!!!!
Megjegyzés küldése