Magány!

- Hangya, mit árulsz?
- Nem árulok semmit.
- Na jó, akkor mit cipelsz?
- Ne szólíts hangyának, van rendes nevem. Különben meg zaj van rajtam.
- Zaj?
- Szemét, ha úgy jobban tetszik.
- Nohiszen, minek fárasztod magad vele?
- Terhes ugyan, de nem tudok megszabadulni tőle. Az enyém ugyanis, és hiányozna, ha elhagynám.
- Így viszont a kukában végzed vele együtt.
- Ez butaság, senkit nem dobnak ki csak azért, mert ragaszkodik az elfuserált dolgaihoz.
- Ne haragudj, de ami szemét, annak a szemetesben a helye. Összemocskolod vele a többieket.
- De csak magam vagyok, nem kerülök senkihez sem közel vele.
- Ilyen nincs. Én is itt vagyok most. Épp témánál.
- Arról én nem tehetek, hogy így kiszúrtad.
- Elég feltűnő.
- Persze. De. Nem tudom elengedni.
- Ne nyafogj már! Mondd inkább, hogy nincs másod. Azt megértem. Esetleg...
- Ne javasolj valami trükkös megoldást! Nem hiszek benne.
- Hű, de impulzív lettél hirtelen. Ajánlani akartam valamit, igaz.
- Nem kell!
- Akkor kérek inkább.
- Szívesen, parancsolj!
- Adj belőle!
- Na azt nem. Ki fogod hajítani, amit elválunk.
- Gyűlöletesen bizalmatlan vagy. Megsértesz.
- Bocsánatot kérek. Igazából jó ötlet, csak az élébb még mocsokról beszéltél, és ez így ellentmondásos.
- Tulajdonképpen érezni kezdtem, amit ott szorongatsz. Nem is lehet annyira béna dolog.
- Rossz benyomás. Hidd el ez tényleg egy nagy rakás...
- Akkor válj meg tőle!
- Jó.
- Örülök.
- A túrót! Mi lesz velem, ha még ez sem lesz nekem?
- Esetleg beszélgethetnénk tovább és akkor majd nem jut eszedbe.
- Egyre kevesebbet gondolok rá, elfelejtem. Erre gondolsz?
- Ha szomorkodsz, találkozhatunk, elérsz könnyen.
- A kis csomagomnál nem könnyebben.
- Nem könnyű.
- Tudom. Nagyon kedves tőled, hogy barátkozol velem, de makacsul nehéz, ami van nekem itt.
- Azért oszd meg! Egy picikét legalább, apránként...
- Arra nem gondoltál még, hogy van, ami oszthatatlan?
- Megfogtál. Lenne ilyen?
- Bemutatom neked: íme a tébolyult magány