2008. szeptember 8., hétfő

Kutya2

Megint itt volt a kutya. Most a nővérem jött haza, és ugyanott állt, ahol aznap este, amikor én mentem haza.
Majdnem neki ugrott.
Ezek szerint este jön elő, amikor már kicis a forgalom.
Nem tudom mit lehetne csinálni. Apám azt mondja, hogy az utcában valami részeges alak kutyája. Mondtam, kérdezze meg tőle, hoyg legalább tudjuk, hogy kóbor-e vagy nem. Nem hajlandó.
Annyira jó, ha az ember szülei épp olyan gyávák, mint ő. Nem csoda ha kiskoromban folyton azt éreztem, hogy a szüleim nem tudnak megvédeni.
Igen, tényleg tök jó, ha az embernek olyan apja van, aki művelt és okos, és olyan dolgokat ad át neki, amelyek szellemileg nagyon hasznosak.
Csak ott a probléma, ha az ember lányának segítségre vagy védelemre van szüksége.
Szeretném, ha lenne valaki az életemben, akitől tényleg jogosan várhatok el valamilyen védelmet.
Azt persze vállalta, hogy ha szólok neki, amikor leszállok a buszról, kijön a ház elé. Na de mit tud kezdeni a saját félelmével? Mert hogy ő is fél a kutyáktól. Hogy kaphatok segítséget az egyetlen férfitől a közelemben, aki maga is egy csomó dologtól fél?


Fogalmam sincs kinek kéne szólni, és mit lehetne tenni. Talán sintér.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

szegény kutya.