Mostanában képtelen vagyok magamat adni. Ha az, amit régen magamnak gondoltam, az volt egyáltalán. Nem vagyok sem kedves, sem megértő, ideges vagyok folyton és ingerlékeny. valami nem jó idebent, de nem találom a forrását. Ez csak valami tényszerű leírással működik, most is verem a billentyűket, kiccit olyan máraisan melankolikusan érzem magam, és azon töprengek, hogy hol van az a hajtóerő, ami régen meg volt. Visszasírom a régent, holott akkor folyton azért könyörögtem, hogy most legyen. Nem érzem valahogy igazinak azt a bőrt, amit már egy ideje hordok.
Ülök az ablak előtt, folyik le az eső az üvegen, és kint látom magam, ahogy ázok, és a két felem soha nem találkozik.
Amíg ez a félérzet vagyok, másnak sincs belőlem nagyobb öröme. Szeretném megtalálni magam, fásultság, fáradtság, kopott bőr nélkül. Bármit jelent is ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése