Ki*****tt dög.

Mint mondtam sarkon lévő ház vagyunk. És mint írtam anno, ott volt egy farkaskutya, ami majdnem nekemjött.
Na, most megint ott volt a sarkon, ott állt, és már 5 méterről, ahogy mentem, kinézett, és elkezdett megint ugatni. A nővéremmel voltam, átmentün a másik oldalra.
Mondtam már hogy utálom a farkaskutyákat? Mert a legjobban vadíthatók és a legundorítóbban erőszakos fajta.
Megvártuk, míg apám kijött. Valahogy elkergette, de csak azt érte el, hogy visszamenekült az utcába. nem tudom kinek a dögje, de sem etetni, sem mást nem vagyok hajlandó csinálni vele. Azt akarom, hogy kotródjon el tőlünk, és keressen más helyet, ahol meghúzhatja magát.
Persze a drága szüleim nem hajlandóak semmit tenni. Miután bejöttünk, apám visszaült a tévé elé. Persze kijött, mit tudott volna mást tenni, be nem vallaná, de ő is fél a kutyáktól. Közel nem mert hozzé menni. Valami bot volt nála.
Azt mondta, majd meglátjuk, hogy mi lesz. Mégis mit? Mikor elfelejtek szólni neki, hogy jöjjön ki a ház elé, nem veszem észre, és akkor a kutya tényleg nekem ugrik? Amikor már meg is harap, akkor vajon fog valamit csinálni? Mert hogy ő nem fizet a sintérnek, hogy vigyék el.
Tök jó, ha az embernek ilyen segítőkész és készséges szülei vannak. Ilyenkor igazán érzem, hogy számíthatok rájuk.