Most csak azt érzem, hogy megint gerjed bennem a feszültség, és nem tudom kiadni magamból.
Állok, és várok a jó lehetőségre, hogy legyen másnak rám ideje, és mindenki pörög körülöttem, és elmennek mellettem.
Meg akarok állni, és gondolkodni akarok. Azon, hogy miért érzem magam abban a környezetben és helyzetben szarul, amiben régen olyan jól és tökéletesen éreztem magam. Azon, hogy miért mennek el az emberek mellettem, és miért nem vagyok senki számára érdekes.
Folyton fogy az energiám, és valahogy azt érzem, hogy nem termelődik több. Elfolyik valahova, de nem tudom, hogy hova. Azzal, hogy ilyen vagyok, megbántom azokat, akiket szeretek. Vannak közöttük, akik elfordulnak tőlem, vannak, akik hagyják, hogy ilyen legyek.
Van, amikor nagyon jól érzem magam, a következő pillanatban meg rosszul.
Várok emberekre, és közben ők élik az életüket, én meg csak várok, és belepusztulok a várakozásba. És emiatt nem is jön össze, amire várok.
Haldoklom, és mástól várom, hogy feltámasszon, ha meghaltam.
Hát igen. Elismerést, megbecsülést, figyelmet szeretnék. Kedvességet, gyengédséget és érezni, hogy valami fontosat is csinálok, nem csak el vagyok egész nap.
5 megjegyzés:
aki elmegy melletted többet veszit,mint gondolná!
hidd el h értékes ember vagy!én nagyon is annak tartalak:)
mindnekinek meg van a kijelölt útja az életben..van akinek kanyargósabb,magányosabb egy-egy rész,van akinek zökkenőmentesebb.
viszont a susnyásban gazdagodhat igazán a lelked!:)amit aztán továbbadhatsz a kanyarban Rád váronak!
Legyen szép napod!
Bár kikényszerített sorok voltak, de jól estek, köszönöm szépen.
de őszinte!:)
Ebben az egyben nem kételkedtem! :-)
aki igazán ismer azt értékes és érdekes embernek tart ebben biztos vagyok.
azok meg akik csak felületesen ismernek talán jobb is ha elmennek melletted :)
Megjegyzés küldése