A nem annyira kellemes hangulatú napom után, kb 5 perce értem haza a fodrásztól.
A sarkon, pont a legsötétebb részen egy farkaskutya állt. Megrettentem, mert rájöttem, hogy kutya. Elkezdett ugatni, én meg sikítottam.
Azt hiszem nem fogok tudni elaludni.
Nagyon féltem.
4 megjegyzés:
vaú :)
Köszi, de akkor épp nem volt annyira vicces.
Annyira elkezdtem félni attól, hogy megharap, hogy akkorát sikítottam, hogy anyu kijött a házból.
Tudom, hogy a félelmemre reagált így, de sajnos nem tudok a kutyákra másképp reagálni. Már ez ilyen dög farkaskutyákra.
sajna vannak ilyen pillanatok.velem is volt már ilyen nem egyszer.én azt mondom az embernek néha félnie is kell az élet bizonyos teremtményeitől:),hogy teljes legyen:)
viszont később csak mosolyogni rajta!
Igenis! Utólag már én is könnyebben veszem hál istennek. :-)
És a többi kutyát nem utáltam meg miatta, ami jó jel! :-)
Megjegyzés küldése