Fontos dolog a látvány. A világot a legtöbbször a szemünkön keresztül fogjuk fel.
Van valami fájdalmasan gyönyörű abban, ha a szerettedet nézheted, miközben ő csak teszi a dolgát. Én a filmeken is azokat a jeleneteket szeretem a legjobban, amikor egy embert, vagy sokat mutat a kamera, ahogy finoman úszik és figyel, miközben az emberek teszik a dolgukat. Nem is tudnak róla, hogy figyeli őket valaki, és pontosan ez a tudatlanság teremti a spontán és természetes helyzeteket.
Szeretek figyelni. Szeretem nézni, ha az, akit szeretek tőlem függetlenül teszi a dolgát, és én közben nézhetem. Ahogy elfoglalt és összeráncolt homlokkal néz maga elé, látni a sima vagy ráncos bőrét, ahogy belemélyed valamibe.
Ha lenne gyerekem, akkor biztosan fesztelenül nézhetném órákon keresztül, ahogy jár, néz, mászkál, játszik.
Feltöltődöm energiával, ha figyelhetek. Ha nézhetem, ki mit csinál. De főleg a szeretteimet. A látvány valahogy különös hatással van rám. Erővel tölt el.
Nem áll szándékomban átélni vagy utánozni, vagy csak nagyon néha, amit látok, hanem egyszerűen csak figyelek.
Azt hiszem ezért való nekem a film. Mert csak figyelnem kell. Csak nézek, és tőlem függetlenül történik minden.
Egyszerre érzek boldogságot, amiért belém költözik az energia, és valami megmagyarázhatatlan szívfacsaró fájdalmat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése