Gondolatok!

Olvasok egy nagyon jó könyvet, Marcel Aymé Csudapofa című regényét, ami borzasztóan filozofikus. Vadcsitól kaptam még karácsony illetve szilveszter környékén, de most érett meg arra, hogy elolvassam
Nagyon filozofikus, és érdekes olvasmány, igazán nekem való.

Ahogy elkezdtem rajta gondolkodni, eszembe jutott néhány érdekes gondolat.
Azon gondolkodtam, miért nem működnek a nők közötti barátságok annyira. Egy csomó nő képes hülyeségeken összeveszni, meg vetélytársnak tekinteni egymést, esetleg az aktuális pasi miatt háttérbe szorítani a barátnőjét stb.
Nem nagyon tudom átérezni a női hisztit sem. Ha egy nőnek valami baja van, miért nem szól? Miért kell a feszültséget gerjeszteni, puffogni, csapkodni, és éreztetnia mésikkal, hogy ő most menniyre meg lett bántva? A helyett, hoyg normálisan megbeszélné a másikkal a problémát.

Mondjuk nem magamról beszélek most, a saját hisztijeimet más lapra teszem.

Szóval nem értem, miért nem működnek a női barátságok. És akkor rájöttem, hogy a nők egy begyöpösödött gondolkodás miatt a mésik nőtől nem fogadják el a gyengédséget.
Azt hiszem, a gyengédség áradásának mértéke sok kapcsolatot tud értékelni. ha nem is az esetek nagy többségében, azért általában a férfi inkább elviseli, elfogadja, elvárja vagy viszonozza a gyengédséget amit egy nőtől kap. Egy nő ugyanígy van akkor, ha egy férfitől kapja.

De a nők nagy többsége miért nem képes elfogadni ezt egy másik nőtől? Ha gyöngédséget kapok a mésiktól, akkor tudom, hogy fontos vagyok neki. Hogy megért, és elfogad nagyjából olyannak, amilyen vagyok. A gyengédség egyfajta finom energia, amit nagyon nagyon jó adni és kapni is.

És nem is az adással van a gond, mert a nőkben valahol ez benne van, ha més miatt nem, hát a jövendő anyaságuk miatt. De azt nem értem, hogy miért nem képesek elfogadni?

Sok nő a nyers stílusából adódóan nem képes még gyengédséggel sem viseltetni, csak nagyon kevés ember iránt. De sem az adás, sem a kapás nem működik jól a nők között. Holott egy férfitől természetes módon elvárják, hogy gyengéd legyen velük. De ha egy csepp gyöngédséget kéne mutatniuk, vagy mástól kapnák meg, nem a párjuktól, rögtön felháborodnak.

Szóval tessenek már szivesek lenni megmondani nekem, hogy mi a fenéért nem tudnak a nők nyitni egy másik nő felé, miért csak azon nyavalyognak, hogy nekik senkijük sincs, mikor lenne, csak az nem kell? ( ha felindultságot éreztek, akkor ez nem személyes tapasztalat, inkább csak általános értetlenség)