A...Y gond

Nehéz a pénzkeresés, ha lelkiismeretesen akarsz eljárni.
Nos, van egy színházba járó ismerősöm, aki beszervezett egy olyan céghez, amely a világon a legnagyobb és legsikeresebb módon adja el a termékeit az emberekhez. Szintlépős, pontrendszeres szisztéma alapján működik, tehát ha vásárolnak m, abból kicsi hasznom nekem is van, pontot is kapok érte, azért pedig valamennyi pénzt, az alattam belépőkből pedig szintén pénz áll a házhoz.
Az ismerősömet és a családját imádom. Jó fejek, középkorúak, de borzasztó szabad szelleműek, imádják a családjukat, és amiatt, hogy ebben a cégben tevékenykednek, nincs kötött munkaidejük, és több időt fordíthatnak a gyerekekre és egyéb elfoglaltságokra.
Szóval boldog, és sikeres üzletemberek. És ez nem klisé, tényleg így van, mindezt a saját szememmel láttam.
Csábító ez az életforma, és őket látva azt hiszem bárkinek menne. Persze nem egyik pillanatról a másikra, de a lényeg, hogy sikerült.

Nekem nem is ezzel van a bajom. Hanem azzal, hogy azok a termékek, amiket lehet kapni, borzasztó drágák. Nem csak nekem, de az összes ismerősöm pénztárcájának megterhelő lenne.
Krémek, táplálék kiegészítők, mosószerek, szépészeti termékek. Talán még a háztartási szerek, amelyek elérhető árral rendelkeznek, de ha az embernek van egy bevált márkája, nem fog váltani.
Nekem nincs olyan ember az ismerőseim között, aki könnyű szívvel áldozna ilyenekre, ergo, ha én bele is kezdek a bizniszbe, nem fogok sehova sem halad.
Másrészt én nem használom a termékeket, mert a kilencven százalékát feleslegesnek tartom, a többihez pedig saját háztartással kéne rendelkeznem, ami ugye még nincsen. Ezért nem ajánlhatom nyugodt szívvel a másiknak az 5 esetleg 10ezer forintos terméket, mert az becsapás és félrevezetés lenne.
Magam alá beszervezhetnék néhány embert, de ötletem sincs, hogy ki lenne az, aki ha meghallja a cég nevet, nem tart falat a két kezével közém és önmaga közé. A rossz hírnév ugye, meg hát a pénz hiány az embereket bizalmatlanságra készteti.
Egyrészt szívesen foglalkoznék vele, mert bár én feleslegesnek tartom ezeket, valahol mégis látok benne fantáziát, mert nem vagyunk egyformák, és ami nem kell az egyiknek, kellhet a másiknak. Csak hát se kezdő tőkém, se elegendő időm, se ismeretségem nincs.
Érdekes megoldandó probléma. És persze tetézi az egészet, hogy bár majdnem egy éve be vagyok lépve, többszöri próbálkozásra most kezdtem el vele igazán foglalkozni. Mindig lemondtam róla, és jött valami esemény, ami megváltoztatta a véleményemet. Most megint egy "nem tudom, mit kezdjek a helyzettel" korszakot élek.