Én, minő meglepő, folyton ezt teszem.
Nos ez nekem egy folyamat rész, vagyis az utolsó állomása. Kiborulok, fáj, aztán emésztem. És megoldódik, megkönnyebbülünk, elgondolkodom.
Mintha újjászületnék. Mint egy főnixmadár. A rossz érzések elégetnek, de hamvaimból újra feltámadok a tisztító tűz segítségével.
Nos, kompromisszumot kötöttem magammal. Az élet lényege, hogy figyeljek, és tanuljak belőle. Ezért megpróbálom megtanulni, hogyan lehet egy másik ember mellett léteznem, úgy, hogy ne az ő érzelmeit vegyem át, ne legyen olyan hatással rám az, amit tesz, és amit gondol, hanem magam generáljam a SAJÁT érzéseimet. nehéz tanulófolyamat lesz, addig még sok fájdalmas dolog fog történni, de ha elszántan figyelek, rá fogok jönni, hogyan tudom megoldani a helyzetet, mert nem akarok függeni másoktól érzelmileg. És azt hiszem, ha jól változtatok magamon, akkor az érzékenységem, sé a "terézanyai" lelkem sem fog változni. Csak kevesebb elfojtott érzés, és több, teljesebb érzelem.
Azt hiszem sikerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése