Emlékezz!

Biegelbauer Pál írását olvasom. Az egyiket a sok közül. Bár már halott, mégis olyan maradabdót alkotott, hogy emléke sokunkban fog élni. Nekem olyan, mint Christiant olvasni. Olyan, mert segít, megkönnyezem és ráismerek az életre az írásában. Szabadon gondolkodott, szabadon élt, gondolom legalábbis, az írásai ezt tükrözik.

Olvastam, és rájöttem...
hogy az elmúlt 3-4 évben nem változtam, hanem SZABAD lettem. Mert az, amilyenné lettem mindig is ott volt belül, csak felszínre hozta valami, illetve valaki. Nem a változás a lényeg, hanem a felszabadulás. Jobban érzem magam, de nem a változás miatt, hanem mert az, ami bennem szunnyadt, a bimbó, amely voltam, kinyílt.

És ez jó. Gyönyörű. és még akarom. Éjszakára, napnyugta után sem akarok becsukódni, hanem kinyílva akarok tündökölni egész életemben. Amíg tehetem.


Ezt írja egyik írásában a párkapcsolatokról:

Mindig arra az emberre találtunk rá,

- aki a legteljesebb boldogság megélésének lehetőségét nyújtja számunkra,

- aki tükörként napról napra, pillanatról pillanatra megmutatja ismert és ismeretlen arcomat,

- aki szabad, és ezáltal megtanít szabadnak lennem, és megtanít tisztelni a másik szabadságát,

- akiben a létezés egészét láthatom, a létezés gyönyörűségét és a számomra gyötrő mozzanatait,

- akinek elfogadásával az engem kínzó létmozzanatok mögött megláthatom ezek szentségét,

- akit, ha elutasítok, a Mindenséget utasítom el,

- akinek a szeméből a Mindenség néz rám,

- akit, ha érintek, a Mindenséget érintem, és

- akit, ha ölelek, a Mindenséget ölelem a szívemre,

- akivel, ha egyesülök, a Mindenséggel leszek egy, ráébredve és megélve a létezés misztériumát, azt, hogy a létezés egység, és minden, ami ennek az ellenkezőjének látszik, csak káprázat, illúzió