Van egy nagy problémám.
Nem hiszek a világ irányelveiben. Vagyis egy darabig igen.
Konkrétan, ha egy közösség érdekeit szolgálja, akkor igen. De ha azt látom, hogy a közösség jobban tudna együttműködni, ha az egyének külön külön tartanák magukat a számukra legmegfelelőbb irányelvhez, akkor kezdek nem hinni az irányelvekben.
Jó az, ha egy országnak, egy népnek, vagy magának a világnak vannak irányelvei. Sőt kellenek, mert a legtöbb ember közösségben, tömegben megváltozik, elveszti az egyéniségét, és akkor csak nagy tömegeknél használatos elvekkel lehet kordában tartani őket. Megfékezni, irányítani, vezetni őket. Hogy ezeken a kereteken belül boldoguljanak.
De kezdek nem hinni az irányelvekben. Mostanában. Mert azt látom, hogy jön egy olyan időszak, amikor más irányelvek kellenek, ha kellenek egyáltalán, mert a mostaniak nem működnek.
A mai emberek között sokan vannak, akik vannak annyira tudatpsak, hogy a saját életüket irányíthassák, hibás nevelés vagy rossz beidegződések miatt mégisem vállalja azért a felelősséget, hogy ő pontosan tudja, neki mi a jó.
Még mindig vannak olyan emberek, akik belekényszerítik magukat egyes helyzetekbe, az általánosan szabott irányelvek szerint, és nem veszik a fáradtságot, hogy gondolkodni próbáljanak, és megvizsgálják, nekik mi a jó.
Nem értem az embereket, hiszen olyan könnyű rájönni, hogy hogyan alakítsuk az életünket, hogy hogyan boldoguljunk, vagy hogy egyszerűen hogyan érezzük jól magunkat.
Egyesek mégsem képesek bevallani maguknak, hogy tudják a módját, és nem veszik a fáradtságot, hogy változtassanak. Még mindig a régi ideákat követik, holott pontosan tudják, hogy van más megoldás, más út.
Nem értem az embereket...
Mondjuk lehet, hogy nem is kell. Legalább én a saját életemben kissé kiismerem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése