Tegnap értelmetlen sulis napom volt. Emlékszem, tavaly még meg volt a kedv, és a lelkesedés. Valamelyik útközben elveszett. De talán jobb is így. A tanulás annyira nem volt sikeres, és nincs is sok értelme, kicsit előkészít, hogy ne a semmiből rázódjak bele a főiskolai hajtásba, de ennyi.
A haszna nem is ebben állt. Hanem abban, hogy jó fej embereket, intelligens, érdekes tanárokat ismertem meg. A vizsgázás helyetti világmegváltó beszélgetések nekem ezerszer többet érnek nekem mindennél. A suli utáni kávézások és teázások Zoskával szintén.
És ilyenkor néha szembesülök azzal, hogy milyen véleménnyel vannak rólam az emberek. Szinte mindig elfelejtem, hogy nem csak én alkotok véleményt másokról, de ez néha fordítva is igaz. (hogy őszinte legyek, ez kissé megíjeszt) Zoska mondta, hogy én olyan ember vagyok, aki figyel másokra, és ezt tiszteli bennem. Kriszta, aki mindenre figyel, mindent elintéz. :-) Valóban, itt ezt a szerepet vettem fel, persze azért nem vagyok mindenben ilyen buzgómócsing, de azért érdekes volt valaki véleményével szembesülni. Már a véleményével magamról.
Pontosan tudom, hogy a legtöbb ismerősöm nem szentel szinte semmi figyelmet nekem, és a személyiségemnek, és ez így tökéletes, így van jól. Így nyugodtan figyelhetek másokat, másokra. Vizsgálgathatom őket, akiknek ez borzasztó jól esik.
És hogy én milyen vagyok, azt én tudom a legjobban.
3 megjegyzés:
Hát, az ember minden élethelyzetben más szerepeket vesz fel. Engem csak az bosszant, hogy a hozzám legközelebb állók nem ismerik az összeset. Pedig jó lenne, úgy tudnának igazán velem lenni. De egyébként van, akinek a talpraesett felnőttet, van akinek a védelemre szoruló gyereket, van ahol a lusta fiatalt, van ahol a lelkiismeretes hallgatót, sat. játszom.
Az élet sokszínű. Láv.
ja, igazándiból azért jöttem, hogy szervezzek egy ikertalálkozót. Mármint találkozót Veled, meg az ikreddel. Február elejefele. mit szólsz?
Megkésve bár, de....
Valóban szeretem benned, hogy terézanya is tudsz lenni, meg személyi pszichológus is. De ez nem jelenti azt, hogy csak ennek látlak, csak emiatt kedvellek. Ne félj attól, hogy az embereknek egydimenziós elképzelésük van rólad.
A másik ember nem egyes tulajdonságai miatt lesz vonzó, hanem az egész lényéből áradó VALAMI miatt.
Amit én személyesen kiemeltem, csak egy a sok közül, csak egyetlen tulajdonság, amit észrevettem és megkedveltem. Valami konkrétum, amit szavakba is lehet foglalni. Mert nem minden esetben lehet és kell megfogalmazni, hogy az ember miért kedvel valakit.
Nem csak az vagy, akinek magadat gondolod. És nem csak az, akinek mások látnak. Valószínűleg a kettő együtt. Mert ugyan te ismered a saját gondolkodásod, érzéseid legjobban, de bizonyos dolgok észrevételéhez kell a távolság (tudod, a táj is sokszor csak felülről, repülőgépről mutatja meg magát teljes valójában).
Tudod, hogy mit kedvelek még benned? Hogy mersz gondolkozni, és főleg érezni. Ez nagyon ritka. És nem tanulható.
Megjegyzés küldése