Érezz!

Hmm... Halu írta nekem:

...azok a fránya érzelmi kitörések... Az érzelmekkel mindig csak baj van.... :-)



Akár vicc volt, akár komoly, nem értem. De hát nem ez a legjobb dolog az életben? Az érzelmek! Hiszen miért élünk? Hogy szeressünk, hogy szeressenek. Jó, valaki a sok pénzésrt, hírnévért, de az is érzelemalapú.
Annyira jók, én le nem cserélném semmire azt, hogy így meg tudom becsülni a z életben az érzelmeket.

Például én néha majd meghalok azért, hogy valaki csak úgy magához öleljen, és azt mondja, hoyg fontos vagyok neki.
Vagy úgy szeretem látni, ha egy másik ember mosolyog. Vagy nevet. És akkr látom, hogy jól érzi magát.

Azt már kevésbé szeretem nézni, ha valaki sír, de az is érzelem, meg kell élni a rossz dolgokat is, ahogy a jókat.

Érzelmek nélkül nem élet, az élet! Világos? :-)

Ha valaki arra jár, amerre én vagyok, lécci ölelgessen, meg mert mostanában ez nagyon jól esne. Olyan simogatnivaló plüssállatnak érzem magam, amelyiknek kell a babusgatás. Köszi. :-)