Ma a felismerések napját élem.
A kezdeti rossz tapasztalataimat próbálom átkonvertálni, és megnézem, hogy mit lehet velük kezdeni.
És valamit csak-csak.
Például megint szembesültem azzal, hogy szeretetéhes ember vagyok. Hát ez van. Nem harcolhatok ellene, mert ha letagadom, vagy ellenkezem vele, annál erősebben jelentkezik később.
Nos viszont most már azt is látom, hogy nem kell erőlködnöm azon, hogy megfeleljek mindenkinek, és mindenki szeressen.
Elvégre aki szeret, nem azért, mert úgymond hízelgek neki, hanem önmagamért. A többieknek meg tök mindegy, hogy milyen vagyok, mert úgysem rám kíváncsiak, megvan egy kép a fejükben rólam, ez ellen nem tehetek semmit.
Akinek kellek, az megtalál. Az igényt tarthat rám, mert adok, segítek, szeretem, törődm vele. Akit érdeklek, az kérdez.
A többiek meg léteznek, és meg vannak nélkülem is.
Hát ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése