Pár hónapja hallgattam a Kossuth rádiót. Egy riportműsor ment, autista, fogyatékos, Down kóros gyerekekről, hogyan lehet őket nevelni, mik a lehetőségeik az életben. Nem kedvelem túlzottan az értelmi fogyatékosokat, képmutató lennék, ha azt mondanám sajnálom, szánom vagy bárminemű segítő szándékom lene feléjük. nem tudok velük mit kezdeni, ez az igazság, nem érte igazán, nincs a környezetemben hasonló ember és nem is tudom átérezni.
Viszont amikor a riportot hallgattam, ami érdekes volt, felfigyeltem egy mondatra, és a hozzá kapcsolódó történetre:
Egy férfi, aki egyedül nevelte autista gyermekét, egyik nap, amikor fáradt volt és türelmetlen, rákiabált a 7 éves gyerekre, hogy miért csinál maga körül folyton botrányt?
A kisfiú válaszként ezt írta az apjának:
" Ugye nem bírsz engem elviselni? Akkor gondolj az én életemre egy olyan testben, amely soha nem engedelmeskedik nekem."
Ennél többet azt hiszem nem is kell mondani. Kicsit jobban értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése