Ma voltam Örkényben, imádom ezt a helyet, egyszerűen felvillanyoz. :-) Nyílt próba volt, Ascher rendezésében 11 nap múlva fogják bemutatni először a MÜPÁban a Hoffman féle Jó gyerekek képeskönyve című meseadaptációt. Zenés, barokkos, bizarr, morbid és nagyon beteg. Nagyon Ascher. Jó lesz.
Holnap megyek dokihoz, és remélem megmondja, mi a teendő a kövemmel. Vagy majd meg kell várni a labor és az ultrahang időpontokat, vagy mond valami egyebet. Csak azt tudom, hogy izgulok, és bár türelmet fogadtam, azért kicsit félek, nem is a végeredménytől, hanem attól, hogy nem könnyen fog megoldódni, mint amennyire szeretném.
Ma foglmaztam meg magamban, hogy túl sokat vállaltam be, és bár büszke vagyok magamra, hogy ilyen sok helyen helyt tudok állni, de a mérleg ezen serpenyőjében túl sok van, nincs sok a másik oldalon, ami a biztonságérzettel és egyebekkel kiegyensúlyozhatná.
Most jobban nem tudom megosztani az energiáimat, és nem tudom, hogy ez minek a rovására fog menni. Kell valami, vagy valaki. Egy támasz. Önző disznó vagyok, de kell.
2 megjegyzés:
Áááááááááááá.
Annyira értem ám!
Ez a betegség is biztos kapcsolatban van azzal, hogy nem maradt időd magadra. meg a másik serpenyőre.
Nekem most arra kell vigyáznom, hogy a hátralévő egy évet, amit még ilyen őrült rohanásban kell töltsek, kibírja mellettem a párom.
Nagyon nehéz, hogy az embernek nagyobb a kanala, mint amekkora a szája, és el kell dönteni, mi csurogjon mellé a levesből.
És nem az otthon, magánélet, lelkivilág húsgombócait kéne kihagyni, mert azok a legfinomabbak az egészben.
Óh, jaj.
Azért mégis csak van abban valami jó, ha tudod, hogy ott vannak azok a húsgombócok. Ha nem is felhőtlenül telik el ez az idő, mégis tudod, és hidd el, én is tudom, hogy a párod melletted van, és számíthatsz rá.
Én már abba kezdek lassan belerokkanni, hogy úgy érzem, teljesen egyedül vagyok. Nehéz, ha az embernek a mindennapi gyengédségekből nem jut ki. Nagyon.
Megjegyzés küldése