Mozizz!

A Szkafander és pillangó című filmet körülbelül egy hónapja kezdtem el megnézni. Nem volt alkalmam befejezni, de kapóra is jött a pihentetés. Nem tudom eldönteni, mit érzek, amikor a filmre gondolok. A képi világa túl erős, erőszakosan tárul a szem elé egyetlen variáció arról az állapotról, amelyet az író élt át. A színészek sem valami jók, a képek nyersek, a szín fakó, ami lehet szándékos is. Mégis van benne valami megindító, valami olyan, ami egyszerre folyt meg és emel a levegőbe. A szkafander és a pillangó. Mindez azt hiszem, inkább a történet érdeme.

Jean-Dominique Bauby, a francia Elle magazin főszerkesztője 1995-ben agyvérzést kapott, és kómába esett. Felébredve nehezen jött rá, egész teste alatt elvesztette a kontrollt, mivel teljesen béna. Egyetlen kapcsolata a külvilággal a bal szeme, amelyet még képes mozgatni. Terapeutája felolvassa neki a francia ABC-t, és a pislogásokkal kiválasztott betűkből alakítja ki nehéz és fáradságos munkával monadnivalóját. Korábbi szerződését egy könyvkiadóval feléleszti, és lassan "megírja" könyvét arról, hogy érzi magát egy ember, akinek elméje tiszta, de testéne örökre fogja.
A történet elcsépelt része, amelyet a film sajnos sokszor ki is hagsúlyoz, hogy Bauby milyen világi örömöknek élő figura volt, sikeres és gondokat nélkülöző főszerkesztő, sok pénzzel, három gyerekkel, feleséggel és egy szeretővel. Miután úrrá lesz az önsajnálaton, Jean Do átértékeli az életét, és rájön, milyen általa eddig nem létezőnek vélt szépségeket és értékeket rejt a világ.

A kevésbé elcsépelt és szívhezszóló, őszinte és tartalmas mondanivaló csak néha világlik fel. Ilyenkor hallható a gyönyörű zongorajáték kíséretében a főszereplő narrációja, amelyben gondolatait, érzéseit meséli el. Eközben montázsokat láthat a néző, amelyek leginkább át tudják adni a narrátor érzéseit, miközben össze vannak vágva Bauby bénult arcáról készült közelikkel.
Ezen felül a rendező Julian Schnabel nem sokat tudott kezdeni ezzel a regénnyel. Nincs annál nehezebb, mint egy ember belső világát a vászonra vinni, és örülök, hogy ha nem is 2 óra erejéig, de pillanatokra azért sikerült. A könyv mindenképpen nagyobb élményt jelenthet, ha másra nem, a film arra volt jó, hogy felkeltse az érdeklődést.