Gyönyörűen tanulok, és nagyon jól megy, csak még ez a reggel 10-től este 10-ig tanulás pisi és kajaszünetekkel sem elég.
Meg kell tanulnom úgy tanulni, hogy ne izzadjak vért a vizsgákon, különben minden félév végén ki fogok borulni. Bár szerintem nem minden félév végén leszek ilyen beteg.
Valahogy nagyon tiszta az elmém, és azok a pánikszerű érzelmek mintha a testemen kívül lennének. Lehet egy jót kéne sikongatnom vagy üvöltenem, és akkor jobb lenne. Inkább, mint hogy csendben felzabáljon.
Egyenesbe jövök. csak Husserlt érteném meg. Beletört a bicskám az időtudatba. Amit olvasok, értem, de visszamondani nem tudnám.
Új tanulási technikát fogok találni, vagy pedig elkezdek legközelebb előbb tanulni.
Pff. Kéne egy kis idő, meg energia. Meg egy nagy adag remény sem ártana.
2 megjegyzés:
elsősorban megnyugtatni szeretnélek, de lehet, hogy ijesztően hangzik, de őszintén szólva a vizsgapara sajnos nem múlik el. Idővel jobb lesz, de váratlanul újra felerősödik.
Nekem (is) a legelső vizsgaidőszak volt a legnehezebb, sírógörcs, kimerültség mellett aludni nem tudás és végül olyan étvágytalanság, hogy a falat konkrétan kifordult a számból.
Eléggé legyengített...
Ma már, amikor pánikolok, sokat segít a tudat, h a pánik egy elkerülhetetlen reakció, aminek nem feltétlenül van köze a valós helyzethez, ahhoz, h mennyire vagyok felkészült.
Az így termelődött adrenalint pedig megpróbálom pozitívan felhasználni. Pl. éberebb leszel tőle, gyorsabban fog az agyad, stb.
Szabin vagy?
Oh, köszönöm, valahogy én is így éreztem, csak szerintem én a pánikot magamba folytottam, és ezért lettem beteg. De megtaláltam a megoldást, hogy kezeljem ki magam.
És én is abban látom a megoldást, hogy a stresszt pozitívan kell felhasználni. Vagyis nem szabad, hogy az a hangulat pánikba forduljon, mert az mér egy eltorzult formája.
Csak kedden vagyok szabin, mert tanulni szeretnék, amúgy meg dolgozom. :-(
Megjegyzés küldése