...(!)

Nos, hol is kezdjem.
Bocsánatot kérek mindenkitől, akit az utóbbi napon megbántottam a hangulatingadozásommal.
Nem tudom tényleg mi jött rám, nem tudom én sem jobban kezelni, és megíjeszt, hogy milyen intenzitással bújnak elő a félelmeim, amelyekkel nem tudok mit kezdeni. Csak maga alá temet, és úgy érzem nem én irányítom az életem. Pedig az ellenkezőjét kéne.
Ilyenkor sok embert, akit érek persze, megbántok.
Tudom, hoyg nehéz kezelni, semmi logika nincs benne, és azok a gondolatok, amelyek épp csak át szoktak suhanni az agyamon, ilyenkor hatalmas erővel törnek fel, mit a szivacs a víztől, feldagadnak, és teljesen átveszik az irányítást az elmém és a lelkem felett.
Ilyenkor sajnálom magam, és hibáztatok mindent és mindenkit, és csak nagyon kis százaláknyi az, ami igaz belőle. Ami pedig igen elenyésző.
Nem tudom honnan jön, az egóm, aki szereti ezt a drámázást, ő biztosan tudja.
Tegnap beszéltem egy barátnőmmel, aki azt mondta, ha vele valami történik, megpróbálja behatárolni, hogy mennyi ideig legyen rá hatással. Ad magának X napot, és addig kikúrálja magát ebből, mert nem teheti meg, hogy a többi emberre is hatással legyen a problémája, nem lehet csak e miatt mindenkivel érzéketlen és bunkó.
Ez egy nagyon jó hozzáállás, és bár én nem tudom behatárolni, hogy mikor tör rám egy ilyen "roham" és meddig tart, de igyekszem szem előtt tartani, hogy ez a környezetemre is hatással van, és ezt nem lenne szabad.