!!!!.....!!!!

Nekem most elegem van a világból
Az okoskodókból, a tehetetlenekből, a keserűekből, az életunktakból, a félősekből, a gyávákból, a nagyravágyókból, a mártírokból és a hasonló "felnőttekből".
Mutassatok nekem egy olyan embert, aki elégedett, vagy ha nem az, akkor legalább jól érzi magát a bőrében! Miért én vagyok, akit megtalálnak ezek az emberek?
Miért nincs benne a kényszer a másik emberben, hogy ne csak rosszat zúdítson a másikra, hanem a jót is?
Komolyan mondom, most felrobbanok a dühtől! És most nem csalódott vagyok, depressziós, vagy hasonló önsajnálós baromság, hanem határozottan és konkrétan DÜHÖS vagyok. Mégpedig azokra az emberekre, akik a csökevényes és szerencsétlen életükkel és énjükkel traktálják a másikat, ahelyett hogy magukba néznének, és végre rájönnének, hogy az egészet maguknak köszönhetik.
Ezért frusztráltak és dühösek ők is.
De engem hagyjanak már a jó büdös fenébe! Én magamban elégedett vagyok. És magammal.
És marhára nem érdekel kinek milyen keserű élettapasztalata van.
Én tapasztalom meg az Én világomat.
És ha el is fog a páni félelem, és a rettegés, hogy pl. én egy új munkához kevés vagyok, vagy a végtelen elkeseredettség, hogy nem kapok olyan helyet jó fiztéssel, amilyet szeretnék, akkor is tudom, hogy egyszer sikerülni fog.
Akármiylen elszántsággal próbálja bárki lenyomni a torkomon, hoyg a világ egy szar hely.
A világ olyan, ameilyennek látom.

HUHH EZ JÓL ESETT :-))