Gondolatok!

Life's short. Talk Fast!

A Gilmore girls jelmondata. Asszem kisebb mérgezést kaptam, túl sokat néztem őket, és kezdek enyhe kávémérgezésesen sokat és jópofán dumálni.
Erről meg eszembe jutott, hogy nem lenne rossz sorozathősnek lenni.
Bár mondjuk szappanopera hős nemlennék, mert ott folyton ármánykodnak, vagy szeretnek, de csak az utolsó 10 részben fordul minden jóra a 100ból. Vagy a főhősnő csúnya, és az utolsó 10 részben szépül meg a 100ból.
Ki akarna élete sorozatában az utolsó 10 részben jól élni, amíg a többiben pocsékul volt?

Macgyvernek lenni biztos szuper lenne. Egy hajszárítóból meg egy pár drótból tudnék csinálni egy szuper turmixgépet, és mindig csinos szőke nők vennének körül, és nem öregednék, csak a halántékom magasodna egy kicsit.

Vagy lehetnék Dr. House, és folyton vikodint ehetnék, amivel kábíthatnám magam, és ha valakinek valami baja lenne mellettem, fensőbbségesen el tudném látni. Bár az sem lenne jó élet, mert soha nemlennék nyugodt, pedig a környezetemben az összes nő bukna a borostámra, de nekem mindig az kellene, aki nem lehet az enyém, és a végén őt is elhajtanám.

Esteleg rajzfilmhős? A 3d-s rajzfilmek korában majd mindenki azon nosztalgiázna, hogy hol vannak már a régi szép idők, amikor ott volt Maci Laci, Foxi Maxi, a Top cat, meg a gyalog kakukk, és akkor én lennék a stréber környezetvédő Liza Simpson. Állati baró lenne tűske hajjal, kislányosra torzított hangon beszélni. Na és persze sárga lennék. Szívesen kipróbálnám, milyen lehet sárgának lenni.

Rém rendes családban sem lennék benne. Nem is illik rám egyik karakter sem. :-)

Vagy mondjuk egy másik kalsszikus, a Szuper csapat? Lehetnék az idióta Murdoch. Folyton lehetnének szócsatáim Mr T-vel, és mindig felülről venne a kamera, amikor ráugrom valakire, és jól elverem.

Csak az a bökkenő, hogy mi van, ha leforgatják az összes részt életem sorozatából? Ismétlés?