Gondolatok!

Ma, amikor hazafelé igyekeztem, elment mellettem egy férfi, és azt mondta a telefonba, hogy:
"Az élmények nem érnek semmit, ha nem oszthatod meg valakivel."

És eszembe jutott, hogy tulajdonképpen ez mekkora butaság. Mert ugye az, ha csinálsz valamit, vagy vagy valahol, az magában nem élmény. Az teszi az élményt élménnyé élménnyé, amit te tulajdonítasz neki. Olyan különleges érzésekkel ruházod fel, kötsz hozzá, hogy az teszi élménnyé. Tehát TE tested élménnyé. Vagy én, teljesen mindegy.

Na már most ebben az a logikátlan, hogy ha ezt te vagy én teszem élménnyé, akkor ebben hol van a másik ember. Mert a másik az egy más valaki, más érzésekkel, más gondolatokkal. Lehet, hogy ha együtt vagytok valahol, akkor az neked élmény, neki viszont nem. Viszont lehet mindkettőtök számára az, de nem a másik teszi azzá, hanem megint csak te.

És mivel a másik egy MÁS VALAKI, nem is tudod megosztani vele, legfeljebb egy helyen van lehetőségetek átélni egy élményt, de tuti, hogy nem ugyanazt, hiszen nem vagytok egyformák.
( Pl. ha én azt mondom, hogy alma, akkor lehet, hogy fekete háttér előtt egy szép piros alma fog eszembe jutni, neked viszont egy rekesz alma, amit kb. fél órája a piac egyik standján láttál. ebből is látszik, hoyg mások vagyunk)

Ezért nem értem, hogy miért kell az, hogy az élményemhez egy mésik ember asszisztáljon. Az persze nagyon jó, amikor más ember is ugyanúgy jól érzi magáét ott, ahol te is vagy, vagy azzal a dologgal, amivel te is foglalatoskodsz, de ez megint nem róla, hanem rólad szól.

vagy rólam. Mert a másik ember ahhoz kell, hogy Én jól érezzem magam. Elsősorban.