Kezdem azt érezni, hogy a körülöttem lévő aktuális emberek élete rendeződőben van. Férjhez menetelek, új lakások, menyasszonyságok, utazások, családalapítások, pasi felhajtások, összeköltözések, és még számtalan újdonság. :-)
Gyönyörű azért ez. Mindenki kezdi megtalálni a helyét a világban. Van, aki egyenes úton, van, akikis döccenőkkel. És ezt jó érzés látni, még ha én magam tudom, hogy soha nem fogok nyugodt, és békés életet élni. Majd 10 vagy talán 15 év múlva.
Viszont lelkileg kezdek megnyugodni.
Kezdem megtalálni azt a módot, amivel igazán őszinte tudok lenni magamhoz, és ezáltal másokhoz. vagyis nem is az igazi őszinteség itt a fontos, hanem az igazán őszinte próbálkozás, amivel jót akarok a lelkemnek.
Már nem akarom mindenáron, hogy mindenki szeressen. Már elfogadom, hogy mások nem ismerhetnek meg teljesen, ezért nem veszem magamra azt a képet, amit ők sugárznak felém.
Már erőt tudok magamon venni, és ha valami zavar, inkább kimondom, és így a feszültség átmegy rajtam. Már egyre kevéssé rágódom feleslegesen vélt, vagy valós sérelmeken. Megteszem magamnak azt, hogy megrázom magam, és erőt véve magamon, tovább megyek a már megtörtént és megváltoztathatatlan dolgokon.
És ez igazán jó érzés.
Kezdek felengedni.
"Jó mulatság, férfi munka volt. :-)"
2 megjegyzés:
És majd 10-15 év múlva ha visszatekintesz, csak annyit fogsz látni, hogy igen... akkor kezdődött a komoly társkeresés időszaka mindenkinél, ami csak ideig órig működik.
10-15 év múlva ugyanazoknak az embereknek, akikre most gondoltál ugyanez lesz az elfoglaltságuk, csak esetleg lesz gyerekük is. Na, és persze 1-2 ex-férj vagy élettárs, esetleg még több...
Semmi sem végleges. Semmivel sem késik el az ember. Ma már tudom.
Igen, ezt én is tudom, de nem mindenkinél van ez így. lehet, hogy valaki tényleg 23 évesen találja meg az igazit, és boldogan élnek 80 éves korukig. :-) Én hiszek a tündérmesékben. :-D
De remélem azért velem nem így lesz. :-)))
Megjegyzés küldése