Ma...

Hétvége, pihenés. Na azért még rám férne egy kevéske, tekintve, hogy milyen lesz a jövőhetem.
Kell mennem:
tüdőgondozóba gyógyszert iratni
IKEÁba alvóhelyet keresni
mozizni anyuval(ezt tényleg kell, mert önszántamból soha nem nézném meg azt, amit ő szertne)
alapvizsgaelőkészítőre, ami este 3/4-ed 6-tól fél 9-ig (pfff)

Nos hétvégére visszatérve megtekintettem a régóta lementett D, a vámpírvadász c. animét, és a szintén régóta várt de nagy csalódást okozó Bábelt. Nagyon nagyon klisés, szirupos, hosszú és értelmetlen. Inarritu nem tudta másodszor sem megismételni a Korcs szerelmeket, de még csak a közelében sem járt. A Bábel sztoriját, rendezését és vágását tekintve messze alulmúlja még a 21 grammot is. Egyedül a színészek nagyon jók, és az operatőri munka, de mivel a történet maga olyan, mint egy bárgyú mexikói szappanopera felturbózott amerikai változata, ez cseppet sem számít.
Mai napomat olvasással töltöttem, elkezdtem Murakami Haruki Szputnyik szivecském című művét, amit szintén nagyon régen el akartam olvasni, mert szerintem valami gyönyörűen fogalmaz az írója. Mindjárt végzek viszont Jane Austen Charlotte című regényével. Ez a kézirat befejezetlen maradt, és egy Julia Barrett nevű írónő egészített ki mindenki nagy örömére.
Olvasmányaimat rögzítettem is, a vadcsitól ellopott ötlet nyomán a moly.hu oldalon.

Ja, és fáj a nyakam kicsit, mert begörcsölt. Hogy már megint mi az, amitől görcsölök, nem nagyon tudom, lehet a tüdőgondozós látogatás az, amitől félek, hogy megint mély nyomokat hagy bennem. Az a bajom, hogy valami hihetetlen lenéző modorban bánnak ott a betegekkel. Szabályosan könyörögni kell, hogy ellássanak. Már egy egyszerű receptfelírásért is időpontot kell kérni.