Gondolatok!

Az úgy van, hogy elég sok tulajdonságomat hibának veszem. De valahogy ezeket nem önmagukban, hanem csak viszonyítva, másokhoz képest érzem annak. Sokat fecsegek, sok dologba úgy tűnhet, beletüöm az orrom, néha túlbuzgó vagyok, szeretem ha igazam van, és ezt mások is elismerik. Szeretek pontosan fogalmazni, és kijavítok másokat, ha úgy érzem, hogy az, amit mondanak nem teljesen autentikus, vagy csak részben pontos fogalmazás. Ezt sokan kötözködésnek veszik, esetleg tudálékkoságnak, ellenük irányuló cselekedetnek. Nem mondom, hogy én nem veszem néha másoktól ezt rossz néven. Főleg ha a családom egyik tagja a hazajérkezésem után 5 perccel már azzal nyaggat, hogy "ezt nem így KELL", "ezt nem SZABAD", "de miért nem ÍGY csinálod".

Van egy olyan szokásom is, hogy ha valaki mond nekem valamit, teljesen mindegy, hogy mit, akkor hajlamos vagyok azt hinni, hogy a kimondott szó teljesmértékben fedi a gondolatait, a cselekedeteit. Én megszoktam, hogy csak akkor mondok ki valamit, ha komolyan gondolom, vagy ha tényleg, abban a pillanatban úgy érzem, igaz az, amit kimondtam.
A szó szerintem komoly dolog. Egy gondolat, bár teremtő erejű, mégsem érzékeli mindenki. A kimondott szó ad tartalmat egy gondolatnak, vési kőbe, teszi maradandóvá. Nem elég azt gondolni, hogy szeretem a másikat, valósággá tehetem ezt azzal, ha ki is mondom. Hány elvesztett pillanatom volt már az életben, mert úgy éreztem nem mondtam ki a gondolatomat egy adott pillanatban. A szó megkövesít. A szó valóságot teremt. Legalábbis nekem. A szó fontos dolog, ezért is rühellem az ostoba fecsegést, amikor a beszédnek nincs tartalma, és az emberek csak azért művelik, hogy beszéljenek. Amikor a beszédnek nincs semmi értelme, funkciója vagy tartalma, akkor hallgatni illik. Szép ez a törvény, de szinte senki nem tartja be.

Elkalandoztam, hisz ott tartottam, hogy vannak bizonyos tulajdonságok, amelyeket én hibaként értékelek. Ha sokan megjegyzést tesznek arra, hogy sokat beszélek, fecsegek vagy hasonló, akkor én ezt úgy vélem, felhívják a figyelmemet erre a tulajdonságra. De alapjában véve nem szeretem nagyon magamat ilyennek látni, mások poénjai vagy megjegyzései csak felnagyítják azt, amit nem akarok észrevenni, vagy amitől meg akarok szabadulni. Nekem ez PROBLÉMA. Hibának vélem, és rosszul érint, mert nem szeretem ha mások ilyennek látnak. Azt pedig még kevésbé, ha mások erre irányítják a figyelmet.

Még nem tudom, mi a megoldás. De valamit kell találnom. Valahogy meg kell értetnem magammal, hogy ez így jó, ahogy van.