Gon dolatok!

Kezdek megint megcsömörleni. Olyan jó üvöltözhetnékem van, de megakadályoznak a gátlásaim.
Nem tudom mibe, de megint kezdek összezuhanni. És nem segítenek a "Még mielőtt beledőlnél a kardodba." és hasonló megjegyzések. Egy kis megértés segítene. Egy kis hallgatás, és csendes megértés.
A tanácsra már nem is gondolok, hiszen nincs semmi értelme. Egy ember tanácsa arról az emberről szól, nem pedig rólam.
Kicsit félek, nem ez nem igaz, néhanapján egyenesen rettegek, hogy mi lesz velem. Nem akarok egyedül lenni a gondjaimmal, mert nem tudok őket kezelni. És sajnos az sem számít, meg tudom-e beszélni valakivel, vagy sem. Senki nem érti, mindenki csak a saját elképzeléseit , a saját véleményét sulykolja, és eszébe sem jut, hogy megkérdezze, hogyan segíthetne valójában.
Utálom, ha választanom kell. De most már tényleg itt az ideje, hogy válasszak.
És egyik megoldás sem jó. Nagyon félek tőle, mert amellett, hogy jó származik belőle, persze ebben nem vagyok biztos, amellett egy biztos rossz is származik belőle.

Az a baj, hogy tudom, mit akarok, és dühít, mégpedig nagyon, hogy nem vagyok képes megtenni, mert valami visszatart. Hát ez van. Így is, úgy is rosszul járok. A fene vinné el.