Az a nagy bajom, hogy görcsölök azon, hogy fogok megélni jövőre.
A várható zero cafeteria miatt nekem most meg kell vennem a bérletet, ami 10ezer felett lesz. kajaegyet sem fogok kapni. Viszont bliccelni nem tudok, mert még jövőre is kell suliba járnom.
Fizuemelést sem fogunk kapni. Gondolom majd arra fogják, hogy úgyis kevesebb adót fognak levonni. Nem mintha ez az én fizumon anniyra látszódna.
Én szeretek egyedül lenni, de néha rossz, amikor az ember tudja, hogy se párja, se családja, akitől anyagi segítséget remélhet.
Nem is értem, de néha előjön bennem ez az érzés, és elfog a rettegés, hogy nem fogom bírni az anyagi terheket. És haza kell költöznöm, újrakezdeni az ingázást, a későig tartó sulibanlevést, még több szabit kell kivennem, nem fogom tudni majd az óráimat behozni, amiket lecsúsztattam, és egész nap fáradt leszek.
Ezek a rossz gondolatok néha annyira magam alá temetnek, hogy nem látom, hol itt az alternatíva.
Nem valami jó ilyeneken agyalni, de nem tudok ellene mit tenni.
Tudom, hoyg leghamarabb 6 hónap múlva kéne erre gondolnom, de marhára félek, hogy megint újra kell kezdenem az egészet, amit idáig felépítettem.
És jó, mert jól érzem magam, és nem akarom ezt feladni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése