Ma hazavetettem magam Érdet megszemlélni, és tátva maradt a szám! Buszjegyre nem volt apróm, úgyhogy hazasétáltam, szerencsére nem voltam nagyon megpakolva csomagokkal. És csicseregtek a madarak, sütött a nap, na jó, kicsi mókusok nem rohangáltak előttem, de azon kívül minden teljesült, ami egy tökéletes tavaszi délutánhoz szükséges. Mikor hazaértem, a cicusokat is megleltem a kertben, és kávét is ittam, miközben a teraszonnapoztattam az arcomat. :-)
Időszakosan nem megterhelő hazajárni, de azt persze nem mondanám, hogy most kezdett honvágyam lenni. De jó itthon, az kétségtelen.
reggel volt egy órám, arra bementem. Egy osztálytársammal, aki közel lakik hozzám, megbeszéltük, hogy találkozunk, de elaludt, úgyhogy egyedül mentem be. Szegány utólag küldött nekem csokit vezeklésül :-) A vonatozást is kibírtam, sőt, még el is pilledtem. Egyet sajnálok a pestilakban, hogy nincs már a reggeli vonatozás, amik alatt olyan jókat tudtam szunyálni. Vagyis a szunyák hiányoznak. :-)
Anyuék is örültek nekem, már előre tervezte, hogy milyen kaját csomagol nekem, apuval meg természetesen filmekről dumálunk, tesómmal meg filmeket néztünk, a 8 tanút meg a Silent Hillt.
És az is bebizonyosodott, hogy van objektív önismeretem, hiszen minidg mondom, hogy el kell távolodnom egy problémától, ha meg akarom oldani. Mert ha távolról szemlélem, és lecsengenek a vele kapcsolatos mindennemű érzelmek, akkor sokkal jobban átlátom a dolgokat.
Nos már nem idegesítenek annyira az itthoni dolgok, amiket régen napi szinten nem tudtam feldolgozni a családommal kapcsolatban. Látom, hogy mi az, ami nem tetszett, vagy tetszik, de már értem, hogy miért mondják és hogy hogyan reagáljak rá. Vagyis értem az összefüggéseket. Kár, hogy az ember mindig csak utólag lesz okos.
Végre kialhatom magam! Egész héten erre vártam! :-)
És jó ez a tavaszi újjászületés, amit én is érzek a csontjaimban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése