Ma...

Soppingoltam ma egy kicsit, szert tettem egy integetőcicás mobildíszre, kép mellékelve, és potom pénzért 3 nagyon szép felsőre. Máris imádom azt a kínait, ahol az utóbbi 3-at vettem, és az lesz a törzshelyem. A következő egy szép kék esernyő lesz, amit veszek, mert a nagy hóesős, szélviharos napon háromszor csavarta ki a kezemből a szél a régit, és mérgemben kidobtam. De sebaj, úgyis rossz volt már.
Láttam egy gyönyörű fekete Ferrarit, egy néger pasit, akin női kitömött melltartó, és felcsatolt nyanyafenék volt, egy gimis párt, akik közül a lány sírt, a srác meg átölelte, bárányfelhőket úszni az égen, sok embert, akik ezt a gyönyörűséget mind nem vették észre, és néhány fiatal lányt egy ruhaboltban, akiknek olyan üres volt a tekintete, mintha üveggolyó lett volna a szemük helyén.

Észrevettem, amikor lehangolódtam, és vissza tudtam zökkenni a könnyed hangulatba. Kipihenten ébredtem reggel, és az egész napomat átitatta a tavasz. Végre lebeghet a kabátom a könnyű szélben, süti a nap a hátamat, és nem kell kilós súlyú meleg ruhadarabokat viselnem. Csicseregnek a madarak, és remélhetőleg a fák is rügyeznek.

Boldog tavaszt mindenkinek!

Igazság!

Nem biztos, hogy a pozitív hozzáállás minden problémádat megoldja, de elég embert bosszant ahhoz, hogy érdemes legyen kipróbálni!

Reg

Alapvetően nem is tudom, milyen vagyok, és ezzel a vitát lezártam.
Regeneráló alvásra van szükségem minden naaaaap.
Tesóm tegnap este itt csövezett, érdekes "transzcendentális" élmény volt. :-)
most megyek regenerálódni!

Én?

Alapvetően azt hiszem, hogy én egy eléggé irigy és bosszúálló ember vagyok.

Amúgy meg most magam
alatt vagyok.

Hét vég!

Kultúrcsaj voltam, de amilyen pörgős volt a hetem, plusz ahogy lüktetett a tegnapi napom, olyan "lekvár" vagyok ma. Nem bírok felébredni, két alvás között eszem, és egyéb szükségleteket végzek. Most egy picit jobb a helyzet, de ez a nemlétező front engem igenis padlóra küldött.

Jó lenne egy kis eső, hogy változzon egy kicsit az idő.

Néztem Dr. Házat, meg Beugrót, tegnap eszméletlen sokat sétáltam, néztem kiállítást, már tudom hol van és hogy néz ki. Vettem egy könyvet, főztem, ettem nem kis mennyiséget, láttam Rudolf Pétert és Györgyi Annát a Centrál színház környékén, vettem magamnak egy szál szépséges rózsát, megreparálom az összetört lámpámat.

Ennyi a hétvégére, jövő hétre megpróbálom betervezni a legkevesebb dolgot, mert megint kezdődik a koncentrálképességem visszafejlődése, és esik ki minden a kezemből.

Kult!

A kultúrális ingerek dömpingje ezen a héten kezd ellenem fordulni. :-) Színház, mozi, dumaszínház, bábelőadás, könyvtár, kiállítás, újabb bábelőadások.
Mindezt egy hét alatt.
Ember legyen a talpamon...

Dilemma!

Mi lenne velünk jelzők nélkül?!!

Nézz!

Satoshi Kon, a Perfect Blue című anime thriller rendezőjének második filmje leírhatatlan. Mély, intenzív, drámai barangolások az emberi agyban, íjesztő képsorok, és mindezt egy remek minőségű letöltésben élvezhettem.
Csodálatosak, és lélegzetelállítóak a Kon filmek, bár csak kettőt láttam eddig, de majd szerzek még többet is, mert nem hogy animének, de filmnek is kitűnő, hála a csavaros forgatókönyvnek, és annak a különleges érzésnek, ami a hatalmába kerít.

Paprika egy doktornő másodlagos énje, aki segíteni próbál pácienseinek, egy különleges álomfejtő módszerrel. Míg Chiba doktornő merev és rideg, nehezen mutatja ki érzéseit, Paprika kislányos és felhőtlen énje mindenkit rabul ejt környezetében, és segítséget nyújt a gyógyulásban. Egy forradalmi találmány elrablásakor azonban elszabadul az álmok birodalma, és Paprika elindul, hogy megtalálja azt, aki a saját álmát mindenki másévá akarja tenni...

Magány!

Ma "hazafelé" menet elkapott és torkon ragadott egy érzés. Olyan szörnyen vágytam arra, hogy valaki egy kapualjból szóljon hozzám, nem akarok-e felmenni, cserébe ő megmelegíti a lelkemet. Néha nem is veszem észre, és csak úgy hirtelen rám tör a csendből az a viszketős és torokkaparós érzés, hogy most valaki melegítse meg a lelkemet.
És közben mindent olyan szomorúnak láttam, és megöleltem volna, mint a járda szélén azt a fát, amelyik ráhajol a lámpaoszlopra, mintha ő nyújtaná azt a magányos fényt felém a csupasz ágaival.

Ha lenne bátorságom, megölelnék minden, utcán szembejövő embert, aki kicist is kedvesnek tűnik.

Ilyenkor mindig viszketek belül. Mintha a húsom(ban)...

Gondolatok!

Ma volt sok okos, szép és esztétikus gondolatom, de nem volt a kezem ügyében toll. Meg papír sem. A fejem nem jó jegyzettömb, hamar kiesik belőle minden. Még akkor is, ha tudom, mennyire jó a memóráim. A gondolatokat akkor kell megfogni, amikor még frissek és ropogósak. Felmelegítve már nem jó. De örülök, mert most termékenynek érzem magam. Függetlenül a végeredménytől.

Szóval tisztában voltam azzal, hogy ez az állapot, és az érzések nem tartanak sokáig, ezért a megtartás és a későbbi felejtés helyett elengedtem őket.
Azt nem tudom, hogy létezhetnek-e magukban. Ha nem, akkor most valaki más fejében/szívében kell lenniük. Remélem örül nekik.

Idézz!

A fitnesz következménye a wellness.
:-)
Származási hely apu szája. :-)))

Itthon!

Ma hazavetettem magam Érdet megszemlélni, és tátva maradt a szám! Buszjegyre nem volt apróm, úgyhogy hazasétáltam, szerencsére nem voltam nagyon megpakolva csomagokkal. És csicseregtek a madarak, sütött a nap, na jó, kicsi mókusok nem rohangáltak előttem, de azon kívül minden teljesült, ami egy tökéletes tavaszi délutánhoz szükséges. Mikor hazaértem, a cicusokat is megleltem a kertben, és kávét is ittam, miközben a teraszonnapoztattam az arcomat. :-)

Időszakosan nem megterhelő hazajárni, de azt persze nem mondanám, hogy most kezdett honvágyam lenni. De jó itthon, az kétségtelen.

reggel volt egy órám, arra bementem. Egy osztálytársammal, aki közel lakik hozzám, megbeszéltük, hogy találkozunk, de elaludt, úgyhogy egyedül mentem be. Szegány utólag küldött nekem csokit vezeklésül :-) A vonatozást is kibírtam, sőt, még el is pilledtem. Egyet sajnálok a pestilakban, hogy nincs már a reggeli vonatozás, amik alatt olyan jókat tudtam szunyálni. Vagyis a szunyák hiányoznak. :-)

Anyuék is örültek nekem, már előre tervezte, hogy milyen kaját csomagol nekem, apuval meg természetesen filmekről dumálunk, tesómmal meg filmeket néztünk, a 8 tanút meg a Silent Hillt.

És az is bebizonyosodott, hogy van objektív önismeretem, hiszen minidg mondom, hogy el kell távolodnom egy problémától, ha meg akarom oldani. Mert ha távolról szemlélem, és lecsengenek a vele kapcsolatos mindennemű érzelmek, akkor sokkal jobban átlátom a dolgokat.
Nos már nem idegesítenek annyira az itthoni dolgok, amiket régen napi szinten nem tudtam feldolgozni a családommal kapcsolatban. Látom, hogy mi az, ami nem tetszett, vagy tetszik, de már értem, hogy miért mondják és hogy hogyan reagáljak rá. Vagyis értem az összefüggéseket. Kár, hogy az ember mindig csak utólag lesz okos.

Végre kialhatom magam! Egész héten erre vártam! :-)

És jó ez a tavaszi újjászületés, amit én is érzek a csontjaimban.

Biztonság!

Egy nő nem tud annyit nyújtani a környezetének, amenniyt elvárnak tőle, ha nem érzi magát biztonságban.

BorítÓ!

Engem is utolért a "fiktív borító" mánia.
A lényege, h három lépésben különböző online forráshelyekről lementett adatok alapján szerkessz magadnak egy zenekar új albumához egy fiktív borítót.
Az alábbi szöveget a következő helyről kölcsönöztem:
http://aszerk.freeblog.hu/archives/2009/02/22/Na_es_a_tied_milyen/

"1. menj a Wikipedia Random Article oldalára. A cikk címe az együttesed neve.
2. ugorj át a random idézetek oldalára és a legutolsó idézet, utolsó 4-5 szava lesz a bandád első albumának a címe.
3. végül a Flickeren az utolsó 7 nap legérdekesebb képeiből a harmadikat mentsd le, ez lesz a cd borítója, bármi is legyen rajta.
4. Opcionális: minimális képszerkesztő tudással kreáld egybe a 3 összetevőt."

Direktlinkek a szerk blogjában is elérhetők, egyszerű szövegszerkesző a Paint, én GIMP-et használtam. A mai borító, ami a kedvencem lett:


Az az eszméletlen, hogy olyan találó kreációkat ad a véletlen. :-)
Én azért szeretek ezzel eljátszani, mert annak ellenére, hogy nem tartom magam kreatív alkotónak, ezzel az egyszerű technikával olyan borítókat készíthetek, ami büszkévé tesz. Pedig csak 3 önmagában létező dolgot illesztettem össze a véletlen segítségével. Jó játék! És mindenki csinálja! Játszatok ti is!

Bennem...

Végigpásztázod a szobát a sötétben is holdként világító szemeiddel, és olyan, mintha engem néznél. Végigsimítod a bútorokat, és olyan, mintha az én bőrömhöz érnél és simogatnád.
Felkapcsolod a villanyt és fény költözik belém. Lefekszel az ágyra, és érzem a tested nehezét.
Otthon érzed magad. Bennem.

Minden napok!

Hogy kissé kellemesebb vizekre evezzek, ma kirúgtam a hámból, és Burger Kinges kaja kíséretében lakótársnőmmel megtekintettük a kissé holdkóros macsek kíséretében a Bazi nagy görög lagzit. Készülve az útra. Aztán jött a forró csoki! :-) Bűnöztünk, de jól esett nagyon.

Mostanság rászoktam a főzésre is, hetente egyszer legalább főzök valamit, és olyan jól esik pepecselni a konyhában! Hétvégén, ha lesz időm, mézes-mustáros csirkét fogok csinálni, saját kotyvasztású szószból.

Kaptunk bent az irodában nőnapi virágot, szépséges harangvirág egy nagyon ízléses kaspóban. Végre valami igazi virág, ami tetszetős, és szép a szemnek is. :-)
Meg kaptam hóvirágot is!

Tesóm tegnap hirtelen meglátogatott, és olyan vendégmarasztalónak bizonyult a szoba meg a kiscica, hogy alig akart elmenni. :-)

Ha lesz erőm, még gyakorolok egy kis gitárt.

Fal!

Honnan is ismerném az embereket, amikor önmagamat sem ismerem? A fal, amit mindenkibe belelátok, valójában bennem van.
Nem várhatok barátokat az élettől, ha eltolom magamtól az embereket, valahányszor csalódás ér, amivel nem tudok megbirkózni.
Nem várhatok életet és szeretetet az élettől, mert eltolom magamtól az életet, valahányszor csalódás ér.
Szégyellem azt, hogy nem bírok megbírkózni sem a magam, sem mások érzelmeivel. Nem biztos, hogy meg kellene, de nem tudok velük mit kezdeni. Falba ütközöm, és ezt én építettem még nagyon régen.

Valahogy onnan tudom, hogy ez most igaz, hogy nem félek. Nem vagyok elkeseredve. Nem vagyok szomorú, sem dühös. Semmit sem érzek, csak a nagy tanácstalanságot.
Fogalmam sincs, mit kezdjek ezzel. Nem érzek késztetést, hogy megváltoztassam, helyrehozzam magamban ezt. Nem érzek semmit. Csak hogy nem tudom, hogyan tovább?

Gondolatok!

Úgy érzem magam, mint akit összerágtak, aztán jól kiköptek.
A Ferenc tér gyönyörű, és segít az ilyen rossz helyzetekben.
Ha olyan a világ, amilyennek mások szemén keresztül látom, inkább nem akarom megismerni.

Az a legnagyobb problémám, hogy mindig másokon keresztül érzem, hogy létezem. És nem találom önmagam. Ha pedig azt hiszem, megtaláltam, rájövök, hogy ez sem az, és ilyenkor ez mindig nagyon fáj. Mindenesetre soha nem fogom hagyni, hogy mások mondják meg milyen a világ. Lehet, hogy fiatal, tapasztalatlan, egyesek szerint naív vagyok. De ha mások ezt gondolják, akkor beragadnak egy olyan világba, amiről tudom, hogy nem létezik.

Csak utálom, ha szétrombolják a világomat. Utálatos, ha valaki úgy bizonyítja az igazát, hogy közben végigsöpör másokon. Akkor az, amit bizonygat, igaz lesz. De milyen áron? Megéri?

Ék szer!

Megvettem! Olyan klassz az üzlet, gyönyörű gyűrűk meg egyéb ékszerek vannak, borzasztóan jól esett már nézelődni is! Az a legjobb az ékszerbolti nézelődésben, hogy tudom, soha nem tudnám az összeset olyan szívesen hordani, de így, egy rakáson nagyon jól néznek ki, és teljesen feltöltődöm, ha egy halom ilyen gyönyörűség között lehetek. A fényükből rám is ragyog egy kevés :-)
Szóval megvettem, és ígéretemhez híven fel is teszek róla képeket.

Oldalról:

Szemből:
Így fogom hordani. Szépséges ezüst. Amikor felpróbáltam, és megnéztem a kis tükörben, kibukott belőlem, hogy pont úgy áll rajtam, ahogy elkézeltem. Az eladólány csak mosolygott. Én meg most nagyon örülök, mert egy széséggel több van a szobámban. És hozzá kell tennem, hogy most akciós volt, és potom 1800 HUF-ért sikerült szert tennem rá.

Szipp

Jól telt a hétvégém. Néztem filmeket(Brazil, Orvlövész, Hivatali patkányok, Beugró), könyvtárban voltam, sétáltam, vásároltam, színházban voltam, főzőcskéztem.
Jó volt, pihenős, bár még elbírnék egy plusz napot.

Voszont nincs tíz perce, hogy eltört az asztali lámpám, a cseresznyevirágokkal díszített. :-( Nagyon régen nem voltam ennyire szomorú. A foglalat még meg van, de az üvegbúra ripityára tört. Majd valamit csinálok vele, készítek rá egy másik búrát, de akkor is érzelmek kötöttek ahhoz a lámpához, és kicsit most rossz.

Nézz!

Most nézem a rég elkezdett, de be nem fejezett Terry Gilliam féle Brasil 2. felét. És az utolsó 15 percben felfedeztem egy gyönyörű jelenetet.
Filmtörténeti jelentősége van Eisenstein Patyomkin páncélos című filmjében az ominózus "babakocsis" jelenetnek, amikor is a lövöldözés során egy anya elengedi a babakocsit, amely benne egy gyermekkel legurul a lépcsőn.
Na most észrevettem, hogy eme jelenetet Gilliam is feldolgozta, és egy ugyancsak lövöldözős jelenetben egy lépcsőn lebucskázó takarítógéppel helyettesítette be Eisenstein babakocsiját. Azért ez valahol gyönyörű. :-)

Ünnep(ek)!

Boldog nőnapot kívánok minden kedves nőtársamnak, és egyben boldog születésnapot kívánok Boginak és Ádámnak, ha már így elcsúsztam vele! :-)))

Minden napok...

A nővérem rám parancsolt, vastag betűkkel, hogy írjak blogt. Úgyhogy írok. :-)
Kihevertem a betegséget, most már tényleg. Ennek örömére ma voltam gitárórán.
Remélem később rá tudom venni magam, h gyakoroljak.
Most kicsit fájnak az ujjaim.

Már meg vannak a boltok, ahol vásárolok, és az is, hogy mit hol veszek meg. Van egy nagyon tré CBA a szomszédos Ramada szálló mögött, ott van jó víz. Az egyik szobanövényem kipusztult, vennem kellett másikat. Egy bétel pálma lett a győztes. Szép nagyon, ezt nem fogom átültetni, mert a tápanyagszegény talajt kedveli. Van egy gyönyörű Fellini poszter a szobámban.
Az Édes élet rajzolt plakátja, rajta Anita Ekberg és a cigarettázó Mastroianni. Borzasztó szép, és illik a szoba hangulatához. Csütörtökön megyek haza és egészen szombat délutánig maradok. Akkor jövök vissza, és megyek színházba. Az osztálytársam, aki most beteg, még nem tudom, hogy eljön-e, de ha nem, akkor megint egyedül megyek, és rajtam marad egy jegy. Remélem nem így lesz.

A fülbevalóra még mindig vágyakozom, de ez direkt van, mert kell valami, amire vágyakozhatok. Fenntartom az érdeklődésemet, és ha még kint van a kirakatban, amikor megyek haza, megcsodálom. De nem fogják megvenni előlem, úgyhogy még várok egy kicsit, hogy teljesen szerelmes legyek belé. :-)

A munka megy, a szokásos mederben folyik, hol szembesülök egy-két idiótával, akik az alap dolgokkal sincsenek tisztában, hol meg magam vagyok(és elhagyott... :-D ), és csinálom a dolgom.

No, helyzetjelentésnek ennyi.

Ja, véletlenül szénsavas vizet vettem mentes helyett. Megzavarnak a lepusztult környezetek, mint a CBA. Nem baj, majd kirázom belőle. :-))))

U2-t töltök/hallgatok, HUgh Laurie-t olvasok, és remélem nemsokára hallgathatok is. :-)

Elutaltam az első igazi lakbért.

Kezdek felnőni, és borzasztóan imádok egyedül a szobában ücsörögni, és akár bámulni a falat.