Színházalj!

Ezt láttam szerda este:

Káosz az Örkény színház színpadán.

Gothár, filmrendezőként jót csinál majdnem mindig, ami nem jelenti azt, hogy ez a közönség igényének mindig megfelel. A magam részéről kicsit mindig fenntartással állok hozzá olyan alkotókhoz, akik bár nem közönségigényt elégítenek ki, de mégis valamilyen módon nekik szólnak, belőlük élnek. Ez a filmes szakmában annyira nem áll, ott a rendezők kapnak produkciós cégektől és más helyekről pénzt, megengedhetik maguknak (most csúnya szóval fogok élni) az önkényeskedést(örkényeskedést? :-) ).

A színházban ez azért van sajnos máképp, mert ha nekem nem tetszik az, amit nyújtanak a művészek, nem veszek jegyet, lehet, hogy más darabokra sem, és nem telik meg a színház. egy színháznak nívósnak KELL maradnia, lehetőleg a leghosszabb távon, mert különben az ott dolgozók éhen halnak. Ez után az a helyzet áll fenn, hogy a közönség és a színház érdekei ízlés dolgában vagy találkoznak, vagy sem. Ha az előbbi megvalósul, akkor minden sínen van, mert nem csak teli a gyomruk az ottaniaknak, ami elégedettséggel, harmóniával, és ez által jobb teljesítőképességgel párosul, hanem egyfajta visszacsatolást is kapnak, hogy jól végzik a dolgukat. ilyenkor tehetnek kikacsintásokat, amelyekkel eldönthetik, hogy vevők-e a nézők a MÁSRA, és ennek fényében vagy megújulnak, vagy nem.

Ebben a felvezetésben az kapcsolat a nagyon fontos, amely mintegy köldökzsinórként köti össze a színházat a nézőközönséggel. Néha azt akarjuk, bár el lett volna vágva, de mégis ezen kapjuk a létfenntartáshoz szükséges anyagokat. Ha a színház és a közönség érdekei nem találkoznak, akkor persze a köldökzsinór magától leválik, és a művészek vagy életben maradnak, vagy nem.

E mostani példa is egy ilyen kérdőjelet dob fel. Miszerint ha egy félig-meddig önkényességben felnőtt alkotó teremt meg színházi közegben valamit, az vajon eldugaszolja-e a köldökzsinórt, vagy sem. Gothár egy jó rendező. Értő, és tapasztalt, sokan zseniként kezelik. Mégis mit tud nyújtani filmrendezőként a színpadon?

Nekem személy szerint meglepetést. Vérfrissítést, érdekes, izgató elegyet, szép-szimbolista képeket, új látásmódot, álmokat, amelyeknek gátat szab, de fel is szabadítja ezeket a színpad. Ez vagy jó lesz a közönség más tagjainak is, vagy nem. Reméljük ez a fajta újdonság eredményes lesz az Örkény életében, és megfelelő következtetéseket vonhatnak le belőle az ottaniak. Én szurkolok, hogy az élmény, amelyet a köldökzsinóron keresztül kapok, legalább évekig tartson.