Nézz!

Szerelem és egyéb katasztrófák

Már korábban láttam moziban, és most megnéztem videón is. Az a meglepő, hogy ugyanolyan jól szórakoztam rajta, mint először. Persze hozzá kell tennem, hogy valami megmagyarázhatatlan "vonzalom" fűz Brittany Murphy-hez, akit még anno duci kis tinédzserként láttam az Emma modern változatában a Spinédzserekben.

Most a filmről. Aranyos, habkönnyű, szórakoztató alkotás, néhol előfordulnak kisebb üresjáratok, de ezt is feledteti a kellemes látvány. Az alkotók nem csak arra figyeltek, hogy a párbszédek szellemesek legyenek, hanem a külsőségekre is. Nem nyomják el a törénéseket, de ugyanolyan szerepet játszanak benne. A színészek kellemesen visszafogottan játszanak, egymás mellett, és nem egymást játszák le a vászonról, ami mellett még így is jól megfér Jacks (Brittany Murphy) kissé hebehorgya figurája. A londoni huszonéves művészvilág laza és visszafogott nyűglődése mellé ajándékba kapjuk a szellemes, sokszor sziporkázó párbeszédeket.
Mindemellett a film fő jótulajdonsága, hogy meg sem próbálja magát komolyan venni. Cinikus megjegyzésekkel, és groteszk helyzetkomikumokkal kerüli ki a mindenkori romkom kliséket.

Példa erre egy jelenet, amikor Jacks, a főhősnő, és Paolo, a szerelmes argentin fotós fiú beszélgetnek egy taxi hátsó ülésén. A háttárben érzelmes zene szól, a lány pedig elmeséli, hogy 5 éves korában elvesztette a szüleit, kicist el is érzékenyül. Paolo szabadkozni kezd, erre Jacks így szól:
"Semmi gond, tényleg nehéz évem volt akkor, de túléltem. Nem akarok egy film főhősnője lenni, aki a kocsi hátsó ülésén hegedűszó mellett meséli el a szerencsétlen múltját."

Vagy a film befejezése, amikor a film főhősnőjének, és élete szerelmének életét filmesítették meg meleg barátja forgatőkonyve alapján. Bár Peter, a meleg író a valóságot akarta ábrázolni, mégis egy Gweneth Paltrow és Orlando Bloom féle nyálas hollywoodi film készül belőle. Jacs a végén megnyugtatja Petert:
"Drágám, az emberek nem a valóságárt mennek el a moziba. Kivéve talán a franciákat."

A gyönyörű önirónia és önkritika, ami miatt szeretem ezt a filmet. És persze a látvány meg a pörgőnyelvú Brittany Murphy miatt.