Gondolatok!

Azt hiszem, a legtöbb ember úgy él, hogy vár valamire. Azt hiszem, én is úgy élek. Mindig más oka van, hogy egyes eseményeknek nem engedem, hogy bekövetkezzenek az életemben. Nem mindig érzem ezt helyesnek, de sokszor könnyebb volt így. Ma már egyre többször veszem észre, ha a napom úgy telik, hogy várok valamire. Csak halvány sejtések és próbálkozások lánca enged következtetni arra, hogy ezen változtatni akarok.

Nemsokára menni fog, ha ezeket felismerem. Egyre több olyan alkalom adódik, amikor nem csinálok semmit, és mégis azon kapom magam, hogy jó így, ahogy van. Persze sokszor meg alig várom, hogy hazamehessek olvasni, megnézni egy filmet, vagy elolvasni az e-mailjeimet.

Vannak helyzetek, amikor azokat úgy csinálom, hogy közben teljesen jelen vagyok. ha olvasok, magáért az olvasásért csinálom, és már a tanulás alatt is éreztem, hogy voltak pillanatok, amikor teljesen átadtam magam a tanulnivalónak.

Azt is tudatosítanom kell persze magamban, hogy ne görcsösen akarjak elérni egy idilli állapotot. Ha néha, amikor a piros cukortartóból öntöm a kristálycukrot a kávéba, elmerengek, hogy még mindig nem sikerült egy-egy élethelyzetet megoldanom, tovább kell folytatnom azzal, hogy ez nem is sikerülhet, ha egyfajta elérendő célként tekintek rá.

Ha úgy szemlélem az életemet, mint elérendő célok sorozatát, akkor nem fog sikerülni elérni a valódi célt, amely a célnélküli, boldog létezés. Hinnem kell abban, hogy amit teszek, az maradéktalanul teljes, és nem szabad folyton hibát találnom a múltbeli eseményekben. Legfeljebb olyan felhanggal, hogy tanulok belőle, de semmiképp nem bíráló célzattal.

Néha úgy érzem, egy tanulmány az életem, amelyben én ülök egy üvegszobában, eszem, iszom, alszom, élem az életem, de közben a szoba másik oldalán megint csak ott vagyok, és nézem magamat. Én vagyok a saját kísérleti patkányom, akin kikísérletezem a feltevéseimet, akit vizsgálok, tanulmányozok.

Csak meg kéne tanulnom azt az élvezetet, amikor nem az elérendő célért teszek valamit, vagy nem tudok róla, hogy azért teszem. Ez egyfajta ellazultságot kíván, hogy odaadjam magam az életemnek, és ne várjak tőle semmit.

Igyekszem megtanulni…