Gondolatok!

Olyan hulla fáradt vagyok! Most jön ki rajtam a feszültség a vizsgák miatt.
Ilyenkor a többi embert sem nagyon tudom elviselni, feszültebb vagyok, eleve fáradékonyabb stb.

Mindig oda lyukadok ki, hogy az egésznek az a veleje, hogy nem kéne komolyan vennem az életet, magamat, az embereket, más emberek hisztijét, hülyeségeit, mert ez csak egy szerep. Már az élet maga. Ha végre hagynám, hogy normálisan kibontakozhassak a szerepeimben, akkor sokkal könnyebben venném.

Mert a görcsölés mindent elront. Olyankor az ember leblokkol, sikertelen. ha nem görcsölnék az életen, akkor sokkal könnyebben tudnám venni. Ha pedig valaki ellenpéldát mond nekem, hogy azért ez nem minden embernél van így, és hogy nekik igenis nehéz, akkor biztos vagyok benne, hogy bennük is fel tudnám ismerni, hogy mi az oka annak, hoyg nem boldogulnak az életben. A görcsök és félelmek miatt.

Egyik nap a vonaton mentem haza, és egy fiatalabb meg egy idősebb férfi ültek mellettem. Hallgattam a beszélgetésüket, amely a következőről szólt.
Idősebb férfi el akarta adni ősrégi kocsiját, lett volna rá vevő, néhány kisebbségi személyében. Kicsit kikelve magából magyarázta, hogy nem akarja nekik eladni, biztos nem iratnák át, aztán a rendőr majd őt bünteti meg az esetleges kihágások miatt, és járkálhatna a bíróságra.
Utána ezt mondta:
" Egy normális ember mindentől fél. Ezek nem félnek semmitől. Mi még egy megállóra is megvesszük a vonatjegyet, nehogy megbüntessen minket az ellenőr."

Az egésznek a lényege az utolsó két mondat volt. Tehát egy átlagember szerint a többi ember akkor normális, ha mindentől fél, tart. Ez teszi normálissá.

Hát akkor drága barátaim nem akarnék átlagos ember lenni. Felszabadult, görcsök és félelmek nélküli életre törekszem, amibe nem fér bele ezek szerint az átlagosság.