Maaaaaaaa is...

tanulok
és tanulok
és tan ulok
és tanul ok
és nagyon tanuuuuuulok

Tegnapelőtt franciaóra vadcsival, tegnap egésznapos francia tanulás, ma egésznapos francia tanulás, feladatmegoldás, olvasás ( azt is persze franciául) utóbbi két napon napozással egybekötve.

Itthon mindenki beteg( apu, anyu, tesó kicsit, macska- seggébe haraptak, és idebent tároljuk, kap gyógyszert meg ilyenek). Ezért, mindenki nyűgös, fáradt és türelmetlen. Mondjuk szerintem én nem, bár mivel körülöttem mindenki az, engem is annak látnak. Bár mindenki piszkálódik, nem tud érdekelni, és a napfényben hátradőlve élvezem a tanulást. Mert tudom, hogy sikerül.

És arra is rájöttem, hogy vlt egy probléma, amit családi szinten nem tudtam megoldani. azt hiszem, most, hogy tisztáztam magamban, már meg tudom. Röviden:

Kiskoromban, mivel óvodába nem jártam, sokat voltam itthon, ezért eltanultam tőle néhány dolgot. Anyukám eléggé nehezen boldogul bizonyos dolgokkal. Nem tudja érvényesíteni az akaratát, ezért sokszor belemegy kompromisszumos helyzetekbe, és azt csinálja, amit mások mondanak neki. Nem tud vitatkozni, mert nem tudja, mit akar, és nem tud érvelni, és ezért sokszor van kudarcélménye. Mert az esetek többségében nem az van, amit ő szeretne. Ezért inkább azt csinálja, amit mások mondanak neki. A baj ezzel csak az, hogy ezek őt bántják, nem tudja feldolgozni a kudarcait, ezért a sértődéssel vezeti le. Egyszerűen nem tanulta meg, hogy azt mondja " Ezt akarom, és ezt teszem meg érte, és nem érdekel más véleménye, és más döntése."
Szóval ilyenkor inkább behúzza fülét, farkát, és ilyenkor csak szaporodik benne a sok kudarc, és benne maradnak a tüskék. És ezt néha kisebb bosszúállásokkal vezeti le másokon.

Egy két dolgot én is eltanultam tőle, mivel azt láttam kicsinek, hogy egy nő nem tesz semmit, ha akar valamit, csak másoknak bólógat, sokáig ezt csináltam én is. Próbálom megtanulni, hogy bátor legyek, tudjak nemet mondani, el tudjam mondani, hogy mit akarok, és hogy másokkal ezt meg is tudjam értetni. vannak, akikkel szemben esélyem sincs, mert ők mindig olyannak szoktak meg, aki azt csinálja, amit ők akarnak. De ha megtanulom, hogy a kudarcaimat megfelelően, és ne sértődöttséggel kezeljem, ha megtanulom bátran és erősen érvényesíteni az akaratomat, akkor ez már nem fog érdekelni...
:-) Olyan jó ilyenekre rájönni.