Sok félelmem van. Sok görcsöm. Lazítani meg kell tanulni. Meg félelem nélkül hozzáállni a dolgokhoz.
Annak idején, amikor még szorosabban tartottam a kapcsolatot a színház fórumos ismerőseimmel, egy este egyikükkel együtt vonatoztunk. Meséltem neki, hogy nem nagyon szeretek este hazamenni, mert ha gyalogolok, akkor nagy az esély rá, hogy kóborkutyába ütközöm. Nem nagyon kedvelem a gazdátlan ebeket, mert kiszámíthatatlanok.
Erre azt mondta, hogy volt már vele is ilyen, de arra gondolt " nehogy már féljek!"
Ez olyan nem várt érv volt, hogy elgondolkodtam rajta. És azóta próbálok így hozzáállni. Végülis jogos. nehoyg már féljek bármitől is. Mert ugye semmi értelme, és csak az én önbecsülésemen esik csorba. Gyakran emlékeztetem magam erre a mondatra, és sokszor beválik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése