Milyen érdekes, hogy amikor egy mély pontra érek, mindig olyan emberektől kapok tanácsot, akik félnek az élettől, és félnek lépni.
Es erreföl még olyan tanácsot is kapok tőlük, amit valójában saját maguknak kéne megvalósítani. De csak akkor lesz majd merszük, ha látják, hogy az, amit tanácsoltak, nálam is beválik. mert akkor igazolva érzik majd azt, hogy nekik is menni fog, és biztosan boldogulnak majd.
Nem kérek tanácsot, mert tudom, mit teszek. Velük ellentétben. Ha meg nem, utólag vállalom a felelősséget, hogy hülyeséget csináltam. Velük ellentétben. Azzal irányítom az életemet, hogy tudatában vagyok a cselekedetemnek.
Az a bökkenő, hogy az ember semmiben nem lehet biztos. Az, aki bizonyosségra vár, az nem élni akar, hanem egy filmben akar szerepelni, amelynek is,eri a forgatókönyvét. Csak ez nem jó játék, és nem vicces. Mert nem tudok úgy hitelesen átélni valamit, hogy tudom, mi fog történi.
Mert az életben pont ez a lényeg. Játszani úgy, hoyg nem tudom, a következő jelenetben mi lesz. Nekem legalábbis. De más helyett nem fogok játszani. mert az nem az én filmem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése