Zoska azt írta, hogy kedveli bennem, hogy merek gondolkodni, és érezni.
Köszönöm, bátorító sorok, és jól esnek. Kicsit kiszakítanak a saját világomból, amikor megíjedek attól, hogy mi van, ha tényleg csak az létezik, ami az én elmémben van. Ami valahogy így is van, de mellette annyi elme létezik még, amelyek mind összekapcsolódnak.
Szóval tisztelem a gondolatokat, és azokat az embereket, akik gondolkodnak. Nagyra értékelem nem csak másokban, de magamban is. De be kell látnom, hogy tovább kell ezt vezetnem. Mert nagyon is hasznos, hogy elemző, gondolkodó, filozofáló lény vagyok, de van egy pont, ahova ez juttatott el, innen már viszont csak hátráltat.
Meg kell tanulnom úgy gondolkodni, hogy közben ne gondolkodjak. Hogy ne értékeljek, hogy tiszta fejjel lehessek csak magam, minden más ember lenyomatától mentesen.
Meg akarom tanulni, hogyan kell lazítani. Hogyan kell erőlködés nélkül létezni. Hogyan lehet teljes valójában befogadni a világot.
Nagy tervek. Még félek megvalósítani őket, de azt érzem, hogy nemsokára sikerül. Addig pedig figyelek, tanulok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése