Azt akarom, hogy...

Nem is tudom hogy, de ezek most eszembe jutnak, és ha beledöglök, akkor is leírom.
Hogy én hogy, de zsigerből, úgy igazán utálom, hogy nincs egy saját helyem....

De ahelyett, hogy panaszkodok, először leírom, mit akarok kiküszöbölni, és mit szeretnék helyette.
Szóval:
akarok egy saját, külön zugot, ahonnan nem üldöznek el, ahol minden, amit használok az enyém, és nem kell fél órát várni arra, hogy megkapjam a másiktól. Akarok egy olyan helyet, ami nem közös, és nem kell szégyenkezve megkérnem a másikat, hogy üljön már el onnan, mert én is szeretnék egy picit kényelemben ülni. Mert pontosan tudom, hoyg erre a másik megsértődik, és akkor én fogom rosszul érezni magam. Szerencsére az esetek többségében tudom kezelni, de van, hogy én is fáradt vagyok, és akkor nem...

Szeretném, ha fáradt vagyok, akkor olyan helyre mehessek PIHENNI, ahol csend, és nyugalom, és béke van. Ahova elvonulhatok, ha nincs kedvem a másik ember lényegtelen fecsegését hallgatni, ha túl hangos a tv, és a másik nem akarja lehalkítani, csak egy kicsit, mert akkor Ő nem hallja, nem tudja élvezni a zenét.

Szeretnék egy olyan helyet, ahol van kilincs a zérban, és be is lehet zárni az ajtót, és nem kell mindig azon izélnem, még a fürdőszobában is, hogy valaki rámnyit, bejön, mert egyedül érzi magát, kell valami neki a szobából.

Szeretnék egy olyan helyet, ahol egy olyan számítógép van, amihez ha felállok tóle, nem ROHAN oda valaki más, mert éppen valami sürgősnek mondott dolgot akar csinálni, és megint mellette kell állnom legalább egy, ha nem 5 percet, hogy felálljon, és végre én visszaülhessek.

Szeretnék egy olyan szobát vagy házat, ahol úgy rendezkedhetek be, ahogy én akarok, és nem kell hallgatnom, hogy az meg az a bútor, vagy használati eszköz miért nem jó ott, ahova én raktam.

Szeretnék olyan emberekkel együtt lakni, akik nem a saját ízlésüket, akaratukat erőltetik rám, akik elfogadják a döntéseimet, az ízléseimet, és nem kérdőjeleznek meg únos untalan, és nem kérdeznek mindenre rá, hogy ez már megint MINEK?

Tehát összefgolalva:
Szeretnék egy olyan szobát vagy házat, lakást, zugot, teljesen mindegy, ahol van döntési lehetőségem, ahol nem kell magamat kisebbségnek éreznem, ahol akkor és azt csinálhatok amit én akarok, vagy úgy kötök kompromisszumot, hoyg a másik is legalább köt velem hasonló súlyút. Ahol azok a tárgyak, amelyeket használok, az enyémek, és a másik legfeljebb kölcsön veszi. Ahol egyedül lehetek, amikor akarok, oda pakolok, ahova én akarok, és csend, nyugalom, béke van. Ahol békémet hagyják, és csak akkor jön be valaki, ha én akarom.

Ezek nagy dolgok. Higgyétek el. És ez csak azért bánt, mert mindig nekem kell alkalmazkodnom, és néha elegem van belőle.