Pa Nasz 2!

Nem törlöm ki a pénteki bejegyzést, mert mint olvastam Nórika kommentjében, másnak is megfordulnak ilyen dolgok a fejében.

Nem mondom azt, hogy megbántam, amit akkor írtam, mert bár hasonló az érzés, mégsem ugyanaz. Ez egy globális, kozmikus gondolat. Vagy gondolatok. Valószínűleg magyar sajátosság. Bár híve vagyok az eleve elfogadás dogmájának, vannak azért kivételek. Mert különbség van a között, hogy próbálsz valamit görcsösen elfogadni, holott legbelül tudod, hogy nem megy, mert berzenkedsz ellene, és a között, hogy valamit zsigeri módon érzel, te nem vagy képes rá, de így kell lennie.

Nem hajolhatok meg mindennek. Mert így egyszerűbb másoknak, és néha magamnak is, de csak bajom van belőle. Sokszor gyáva vagyok, nem szállok szembe azzal, ha nekem rossz, nem változtatok a szituáción. Miért? Lustaság, gyávaság, és az egóm által szült lelkifirdalás kiélése. Vagy megszokás. Félelem. Ez mind. Hogy nem látok túl a korlátaimon. Ami nem lenne baj. Mert sokan így élik le az életüket. De én nem ezt választottam, hiszen nem érzem benne jól magam. Ami nem azt jelenti, hogy elítélem ezt a viselkedést, csak én nem tudok MÁR beleolvadni.

Tenni akarok magamért. Még nem tudom hogyan, mert minden téren falakba ütközöm. Amíg rászoktatok embereket arra, hogy én megteszek mindent, és ők viselkedhetnek úgy, ahogy akarnak velem, addig nem lehet egy szavam se. Az érzelmi zsarnokoskodás is egy módja, hogy megismerd a másik ember olya sok arcát. És igazán nem is bánom. Mert ezek a helyzetek mindig arra világítanak rá, hogy megtanuljam érvényesíteni az akaratomat, ha úgy látom jónak.

És persze mindig azt mondtam, hogy érdekelnek az emberek. De most kicsit kevesebb ember érdekel, és jobban vágyom arra, hogy teljesnek érezzem magam, és most inkább magammal foglalkozom. Eddig is azt tettem, csak mások tükrében.

Amíg nem lépek túl a fizikai korlátaimon, addig ez úgyis csak szócséplés lesz. De legalább eggyel több érzelem és helyzet, amit megismerek.

Érzem a csontjaimban, az izmaimban a változást. Talán a tavasz ígérete, vagy a belső változások kívánkoznak ki. Még nem tudom, hogy fog megnyilvánulni, de érzem, vagyis akarom, hogy történjen valami változás.