Gondolatok!

Megint jobban vagyok. Megtisztultam, megszabadultam a terhektől, megszabadultam, a nyomasztó dolgoktól.

Most megint úgy látom a világot, mint ahogy kell. Szépnek, tisztának, a jó és rossz dolgokkal együtt egésznek.

Nem fogok ítélkezni. Nem fogok agyalni. Csak megpróbálom felfogni a világnak akkora részét, amekkorát lehet,

Tiszta vagyok, és közben arra gondolok, hogyan lehetne azt megvalósítani, hogy ne szimbiózisban a világgal éljem le a napjaimat, heteimet, éveimet. Hogy az energia ne tőlük-tőlem keringjen, hanem csak bennem. Ne felvenni leadni kelljen, hanem csak úgy magában, vagyis magamban legyen. Hogy ezek a fentek és lentek ne állandósuljanak.

És akkor valami hirtelen bekattant itt bennem. Mert fáradt voltam, éhes, és éreztem frontot, mégis nyugodtan ültem, és egy család ült mellettem a vonaton, mégis olyan egésznek, egyedülinek és olyan MAGAMNAK éreztem. És akkor jöttem rá, hogy ez így van jól. Mert a rosszak, a fájdalmasak és az römteliek is belőlem jönnek. És én vagyok a fent és lent, és én vagyok a vonat is meg az is, amit nézek, és az is, akik engem néznek. És minden én vagyok, és nem akarhatom azt, hogy más legyek, mert ez vagyok. Merthogy fent is vagyok, és lent is, csak nem mindig egyszerre. És ha hullámzok, akkor vagyok. és nem akarhatom, hoyg ne legyek. És ha rossz vagyok, rosszul, megbántva és keserűn ülök valahol, magamba hanyatlok és csak ordítanék, mert rossz, az is én vagyok. És nem akarhatom, hogy ne legyek.

És ha gyanakszom, és nem hiszek másoknak, és csalódok, vagy bizonytalan vagyok, akkor is én vagyok. és nem akarhatom, hogy ne legyek. Mert ezt én is tudom, hogy én így vagyok tökéletes.


Széljegyzet:
Azt mondtad, hogy ez a világ szemét. És hogy szörnyű és kegyetlen, ezt nem mondtad, csak gondoltad, de tudom, hogy félsz, meg csalódsz sokszor. Ott a fal, és kívülálló vagy, és tennél sokmindent, de mégsem teszed, mert vannak erkölcsök és vannak jó és rossz dolgok, és te megpróbálsz ezek szerint élni. Közben meg látom azt, amit sokszor te sem látsz magadban, hogy mennyi érzelem és meg nem értettség van benned, és vágysz rá, hoyg kinyílhass másoknak, és arra, hogy görcsök és feszültség nélkül élhess. Hogy otthon legyél, láthasd a zöld fenyőt, meg az ismerős helyeket, és akkor megnyugszol. csak gondolj arra, hogy akkor vagy önmagad. Hogy ott úgy érzed, mindenre képes vagy, a problémák eltörpülnek, megtelsz erővel és élette. És ha ott tudod, hogy ez a világ legtökéletesebb helye számodra, akkor fedezd fel, hoyg máshol is érezheted magad így. Valakinek az ölében, vagy ülve a buszon. Az az érzés benned van, és csak a gyönyörű fenyő és a hegyek hívják elő. Tudd, hogy ez belülről fakad. És ha tudod, akkor utána bármikor képes leszel arra, hogy nyugodt légy és a helyes döntéseket hozd.
Tudod, hogy a világ gyönyörű. Csak nem mindig vagy képes látni. De tudom, hogy legbelül te is tudod. És jó, hogy azzal, hogy ismerhetlek, és is rájöhettem.