Evening
Film a meg nem élt lehetőségekről. Elveszített, soha át nem élt, reménytelen, reményteli és fájdalmas szerelmekről. Az elmúlásról. Az élet keserűségeiről, félelmekről, kimondatlan érzésekről. Emberekről, akik félnek élni, és boldognak lenni. Emberekről, akik végre képesek eldönteni, akarnak-e boldogan élni. Egy film, amely arra keres választ, mit jelent boldognak lenni, kell-e, képesek vagyunk-e rá? Az elszalasztott boldogságról, az életről, halálról. Erős, fájdalmas, hosszú emberi kapcsolatokról.
Pados Gyula Mednyánszkyt varászol a filmvászonra, Michael Cunningham Virginia Woolfot idéz a kimondott és kimondatlan szavakkal Susan Minot regényéből, Jan Katzmarek az elmúlás fájdalmas és gyönyörű hangjait közvetíti a zenével, Koltai pedig Európát varázsol Hollywoodba.
Egy film arról, hogy nem léteznek hibák.
2 megjegyzés:
Egyes kritikák szerint a film kissé nyálas és érzelgős - talán azoknak tűnik így, akik a tucat-akciófilmek érzelmileg nulla, de pörgő cselekményű epizódjain nőttek fel - nekem tetszett, ilyen is kell! (Az oldalamon jól meg is dícsértem a stábot meg a rendezőt is...)
Egy kritikának kritikusnak, ésszel bírálnak kell lennie.
Ha kritikus írta, hogy nyálas a film, akkor hülye, és kész. Mert nem a saját ízléséhez mérten kell a filmet megítélni, hanem úgy ajánlani a nézőknek, hogy ebben a műfajban megállja-e a helyét. Szerintem megállta, nem Kramer kontra Kramer típusú nyáladzás volt, hanem érdekes karakterekkel dolgozott fel általános emberi problémákat. Akinek meg nem tetszik, olvasson ajánlót, és ne úgy üljön be egy filmre, hogy nem tud róla semmit. Örülök, h tetszett. :-)
Megjegyzés küldése