Mit jelent az, hogy beletörődés?
Azt, hogy már nincs erőnk meglátni, hogy egy adott helyzet másképp is lehet, mint ahogy mi szeretnénk és elfogadjuk azt, ami adatik?
Vagy az, hogy el kell fogadnunk, hogy a görcsös változtatni akarás helyett ilyenek vagyunk, és egy ilyen helyzetben kell boldogulnunk, kihoznunk magunkból a legtöbbet?
Egy kérdés:
Bele kell-e törődnöm abba, hogy apámtól, félig önellátó létemre mindig azt kapom, hogy ennél rosszabb is lehetne? Azt hiszem soha nem értett egyet azzal, ahogy én az életemet szerveztem, ha egyáltalán belegondolt ebbe.
Ezzel ellentétben a nővérem kényelmes életritmusa mindig fejbólintást kap.
Mit kell ahhoz tennem, milyen értékrendet kéne felvennem, hogy minimális igenlést kapjak, egyszer egy olyan mondatot, hogy " Igen, ezt te jól csinálod, még ha én nem is tenném."
Vagy kell-e egyáltalán az az elismerés? Lehet, azt kell megtanulnom, hogyan ne akarjak egy kis elismerést kapni bárkitől?
Hiszen tudom, hogy magam élem az életem, csak jó lenne, ha nem mindig kritika érne, hanem néha egy kis bíztatás. Vagy könnyítés.
És ha megkapnám felismerném? És tudnék vele mit kezdeni?
2 megjegyzés:
Szió!
Ismerős az érzés...az én szüleim is hasonlóképpen reagáltak jo sokáig...aztán persze bennem is ugyanez volt..h jo lenne egyszer nem kritikát kapni...stb..aztán inkább csináltam a dolgaim ugyahogy épp gondoltam..nem érdekeltek..és egyszercsak feltünt nekik,hogy bizony van eredménye annka,amit teszek...és észrevették magukat,h ők sokkal inkább akadályokat állitottak elém...csupán a szavakkal.Időbe telik,mig másként reagálnak,de legalább most már probálkoznak..:)szoval kitartást!és magadért csináld amit csinálsz!elöbb utobb,más is értékelni fogja!
Köszönöm szépen a bíztató szavakat.
Igazából az zavar, hogy pontosan tudom, nem az a típus, aki megváltoztatná a szemléletét.
Nem látja, hogy ezzel az életmóddal én sokkal jobban érzem magam, mert az ezért tett erőfeszítéseimet a saját szűrőjén keresztül nézi. Neki az kell...
Nem is tudom, mi kell. Csak azt, hogy ez neki így nem megfelelő. Abból, amit elmond.
Sokszor azt érzem, hogy csak belém akar kötni. És soha nem látja azt, hogy én így jól érzem magam a bőrömben. Nem is hiszem, hogy ez meghatná, nem az a típus, saját jellemzése szerint érzéketlen.
Én szerintem nem.
Szóval az a probléma, hogy nem is látja, hogy ez nekem jó.
Ha az életvitelemet kifogásolja, a tetteimet kéri számon rajtam, akkor engem kérdőjelez meg. És nem szokott jól esni, amikor eleve bizonytalan típus vagyok, ha valaki megkérdőjelez engem.
Valamit ebből is kell tanulnom, az biztos.
Megjegyzés küldése