2007. november 18., vasárnap

Blogger!

Azt hiszem, bár a blogok nagyon elterjedtek, és nagyon sokan vannak olyanok, akik legalább egyszer írtak webnaplót, még mindig vannak, akik kétkedve fogadják ezt a műfajt.
A blog-top.amatormuveszek.hu - n ezt a meghatározást találtam, ami nagyon szépen, röviden összefoglalja a blog történetéről tudni érdemes informűációkat. Bár a jelenségre, hogy mit is jelent a 21. században a blog, miért nem tudnak sokan semmit kezdeni vele, nem iazán ad választ. Erre majd én próbálok meg, ugyanis a diplomamunkámat a blogokról írom. Ha kész lesz, közzé teszem itt a neten. Szóval a magyarázat:

Új kommunikációs műfaj az interneten, amely a szerző reflexióival, kommentárjával és gyakran hivatkozásaival ellátott online naplót jelent.
A szó a weblog (angolul webnaplót jelent) rövidítéséből származik. Hogy ki írt először blogot, vagyis ki tette közzé naplóját az Interneten, ma már nehéz lenne megmondani.
A kifejezést viszont először John Berger használta internetes naplójának oldalsó sávjában 1997. decemberében.
A rövidíett formát egyesek szerint Peter Merholz alkotta, 1999. májusában.

A szót az Oxfordi Angol Szótár (Oxford English Dictionary) 2003 márciusában vette fel szójegyzékébe. Naplókat, visszaemlékezéseket, emlékiratokat korábban is írtak a régi kor emberei, amelyben vallottak magukról és a világhoz fűződő viszonyukról.Ezek pótolhatatlan szerepet játszanak az adott kor megismerésében, megértésében és feldolgozásában.
Az újdonság a blogban viszont az, hogy ez - csakúgy mint az Internet - mindent felborított, amit korábban az emberek a gondolatok megosztásának lehetőségeiről hittek. Gyakorlatilag eltűntek a határok. Ha valamit közzéteszünk az Interneten, az az egész világ által, akár másodperceken belül hozzáférhetővé válik. Megjelenése óta a blog nagy karriert futott be és ma már számtalan megjelenési formája van. Jelentése kibővült. Eredetileg a blog csak a személyes hangvételű, gyakran megjelenő memoárokat jelentette, de később vállalatok marketing-stratégiájának fontos eleme lett, újabban pedig a politika is igyekszik hasznosítani. A legújabb változatok pedig a műfajilag szakosodott fotó- vagy zene-blogok.

A fenti szöveget azzal egészíteném még ki, hogy érdekes megnézni, mennyire kinyitotta a világot mind az internet, azon belül pedig a blogok megjelenése. Nem egy olyan embert ismerek, aki borzasztó tehetséges, mégis kevés a bátorsága, és ezáltal soha nem publikálhatna. A blog, amelyet ír, azonban nem csak neki ad lehetőséget, hogy végre kibontakoztathassa tehetségét, hanem más embereknek is, hogy értékes, gyönyörű gondolatokkal gazdagodjon.
A blogon közzétett információért én felelek. Azt írom le, amit akarok. Amit érzek, amit gondolok. Bizonyos fokig felelősség nélkül. De mégis van ebben bizonyos felelősség, hiszen hatással vagyunk egymásra. Amit én ma leírok, azt holnap valaki az ország túlsó végéből olvashatja, és amiről eddig nem volt véleménye, arról most miattam van.
A blog egy szelep, mondják sokan. Kiírják magukból a fájdalmat azért, hogy harmonikusabban érezzék magukat, hogy a feszültség virtuálisan csapódjon le, és ne egy másik emberen, akit megbánthatnak vele. A szerzők megosztják olyanokkal a fájdalmukat, akik hajlandóak elolvasni üket, és nem terhelnek vele senki mást. Szerezhetsz ismerősöket, barátokat, hasonszőrű embereket. Érezheted, hogy azok, akik olvasnak, megértenek, és hasonlóan látják a világot. Kaphatsz reményt is ezáltal.
A blog egy szócső. Elmondom a véleményem, anéálkül, hogy bárki bántóan bírálna miatta. Mintha magamban beszélnék. Csak mások is olvassák. Tiszta gondolatokat írok le, amik tényleg az enyémek, a saját véleményemet tükrözik. Kimondhatom azt, amit tényleg gondolok, amit érzek, vagy szeretnék érezni, és nem értékelnek, bírálnak miatta.

Szeretem a blogot, mert semmilyen nyomás nem nehezedik rám, hogy bárkinek is megfelelek és nem kapok bírálatot sem. Csak lehetek. Ezért.

2 megjegyzés:

Nia írta...

Én is szeretem. ;)

Unknown írta...

Nahát, én is ezeket gondolom a blogírásról - de jó!... Bár az is igaz, hogy én már kaptam kemény bírálatokat a blogomra (a szókimondása, az őszintesége, kendőzetlensége miatt), de jellemző, hogy aki mondta, nem merte kommentként beírni...